Sajogva bár, de rettegni muszáj,Kétszer kell meghalnod holnap:Egyszer, hogy élj, hogy kínnal telve félj,Bódult percben hívd párbajra a múltat
Másszor, hogy kérj, csak végre aludni térj,De nem oldoz tetteid rabjából az álomBárhogy várom, a múlt erdejét látom;Nem rendelnek kiutat a percek
Újabb…
Néma tetteid bár rejtheti a bánatA kín marta szív örökké várhatMíg végül elmerül a porban
Felfalhat a perc, kínoztatva jó,Ajkunkról kimondatlan illan el a szóSzemeinkben csillan fel a holnap
Örök kincs a magány, édes kis fegyver;Elsütnöm talán hiába nem kell,Úgyis…
Végül magához húz a nyárTelhetetlen bárNem bánom,Marnia muszáj
S ha újra hív a kéjHalni sose féljFél áronHajtana a vágy
A gyönyört szítani kárVagy sosem várna tánEgyetlen pillanatBárhol rám
Hív a mélypont, olcsó a fegyverMa még kérned sem kellNévtelen jár az akció
Tégy kedvére, szakíts a jóbólFakassz tajtékos tengert a szóbólNémán úgysem volna jó
A bánat sziklát hasít, ha kellPorrá őrölve felMinden kimondott szót
Sörízű magányomban féltelekHogy többé sosem érjük megMikor halálba vágtat vonatunk
Csak egyetlen folttalan éjtNyerhet a perc, de mégsem felelszÚjra a csend írja dalunk
A hajnal illata mar belémMezítlen lépsz elémS minden kín, ha halni nem merEgyszer az égig emel
Értünk szítt a szélMár mit sem érBár reméltükDe feltámadt csupánNem csíp, bárha fáj
Hol a Holdban derengtünkCsillagok bálján nevettünkSosem hittemS te sem tetted szóváRagyogtunk talán
Nem hittem abban, hogy egy angyal majd megvált a semmiértLehunyt szemmel elfogadtam, ha a hajnal álmot ígértKimondatlan, összegyűrve hagytam veszni a szótMit tehettem, tűzbe dobtam, kizárva minden jót
Menj, hagyd hátra, mi bántTiltott percünk táncot lejtNe szenvedd azt, ami fájt
Száz szürke felhő,…
Egy érzés, ami visszahúzEgy emlék, ami lángra gyújtEgy kérdés, ami fogva tartEgy álom, ami egyre hajt
Bújj hozzám, karom átölelA vég értünk soha nem jön elDe a múlt mégis néha rád kacsintNem feledhetsz úgysem minden kínt
Ha nesztelen jön a halálVégül úgyis rád találHa…
A másnappal kilúgozott szavakOly, tollal karcolt gondolatokMelyeket hamvában fojtana elMinden józan pillanat
S mikben magadhoz térveSosem leled önmagad
Újabb reggel, a tükörbe nézelMegfagy a pillanatEgy arcot látsz csak magad előttAkiben nem leled önmagad
Éjszakák múlnak el nyomtalanulA kábulat mit sem érHa a hajnal csendje egyedül ébresztPedig csábít a szenvedély
Mondd, hol az égi lényAki végigvezet az éjenMondd, ki lesz, ki átölelAz örök…
Gyötörtél már folyóparton,Lázas éjjel, konzervek bálján,Viharban éltünk igazánDe másnap semmi sem maradt,Ott haltunk talán...
Gyötörtél borszítta mámorbanÓcska egy hajnalonÁlmot öltem minden üveggelCsendben múltál, hitvány fénnyelFakó lángként szívemben
Gyötört rendre vak pillanat,Hol hangod…
Holtunkban is forrón metszelVétlen is élő húsba marszMaholnap csak árnynak tetszelKérted? Mégis engem akarsz.Szívós árnya a tegnapnak,Bár újra fájnálElérlek egyszer...
Némán ölelsz magadhoz, ha fázomMert titkaink mezején bőrig ázom(Hol voltál, mikor annyira fájtEgyütt tiportuk el a magányt)
Csókod ízétől részegen váromHogy édes véget érjen az álom(Hol voltál, mikor annyira fájtEgyütt léptük át a határt)Ajkad szívem utolsó mosolyaRitmust vesztett szólam,…
Néha több a szónál, mit kérszDe megvallom, sosem félszEgyütt megvívtuk a céltalant
Arcodba temetném arcomBár párnát dobnál, ha fázomMíg egyedül harcolom az arctalant
Barátként kell fogadnunk a magánytS ha talpon maradsz odabennSzorítsd kebledre a végtelent
Önként vetjük el a holnapotSenkit sem…
Elillant a fojtó árnyképCsatát nyertem vértelenA holnap mégis néma árnyékMagába omlik a végtelen
Újabb korttyal újabb perc szállBántóan közel a messzeségReggel csak a semmi vár rámOlcsón kínált veszteség
Fekete szívvel dobban a hajnalNem kértem tőle mástCsak szívós…
Feneketlen rántasz magaddalMikor fagyba fúl a nyárCsak a boldog semmi várA hajnal íze könyörgi a mosolyom
Nincs kiút, vágyaink tépi fel a magányS lassan elnyel a tájRagadj meg, ha fájÖnként dobtam tűzbe a holnapom
Mit vesztek, ha nem kísérsz az égbeMi vár majd, ha sosem állok…
Az vagy, kit mindig titkoltamSzéltől borzolt, illatos rétLágy tavaszi fuvallatIlló mosolyod simítja arcom
Nincs holnap, mégis annyira fázomS ha lehunyom a szememNéha elrabol a hajnalSzíved dobbanása táplálja a harcom
Szemedben szélvihart szít a szóGondtalan mámorban volna most jóMikor nem mozdul a…
Hangod teher a csendbenEltékozolt pillanatMégis fáj, hogy nem maradtálMégis fáj, ha itt maradsz
Arcod megöli a szótVálaszt kérsz, de nem felelszSzótlan temeted a tegnapotSzótlan siratom a holnapot
Újabb közös percCseppen el céltalanMeredten várjuk a magánytBarátként hívjuk a…
Némán száguldok a semmibeHol oly terhes a célAkár az eltékozolt szavakReszketeg súlyuk nyomja vállamat
Egy tollvonással ítél a csendDe nem húzza meg a ravasztCsak kézen fog, s elvezetKacagva hasít szét álmokat
Ha nem hívom, tán megkímélNem szegődik újra társamulHalkan…
Harcban kiáltottamAz árkot a szégyened ástaDe erőt merítettemTitkom nem bízhatom másra
Harcban hulltam porráEgy nap majd égbe emeli testemS odafenn terhel a vádamHogy csendben hadat üzentem
Harcban…
Másnapos hajnal, a lélek húsba marA fekete tényleg az ördög színeDe engem nem zavarEngem nem zavar...
Fagyos utcasarokRideg, furcsa fényekVigyorba torzult arcokMa reggel mégsem félek...Csoda hát, hogy élek?
Csoda hát, hogy élek...
Elszalasztott pillanatok, csendbe fulladt órákTitkaink óceánján most iszonyú vihar tombolSzénfekete hullámok tornyosulnak fölém;Mondd, hol ér véget a bánatS hol kezdődik a remény?
A Fájdalom? Egy tájkép.Széltől borzolt, faggyal metszett ágak erdejeZord kősziklák, konok sóhajokHidegen lélegző, álmos verssorok
A Hajnal? Csak illúzió.Balját nyújtja, de jobbjában kést markolSzívedbe mártja, közben röfögve kacagKit félrevet a sors, kitaszított marad
Az Álmok? Nyisd ki a…
Egyetlen éj és átölel a végzetemEgy perc, egy szó, s már dobban a szívSzemed tükre gyilkos táncra hív
Nem kértem a sorstól ily önzetlen hajnaltA véletlen sodort csak mellém egy angyaltRobban a csend, ha átölelsz
Nélküled igaztalan minden szóNincstelen a perc, tétova vendég a…
Ma csendben megszakadt egy szívElnyelte némán a sodró forgatagTitkon remélt bár, hogy elfojtja a kíntImája válasz nélkül maradt
Miért űzzük oly bőszen a reménytKét kézzel szórjuk porba a semmiértSzívünk aranyát, pusztán azértHogy eldobjunk mindent a holnapért
