Neked
Egyetlen éj és átölel a végzetem
Egy perc, egy szó, s már dobban a szív
Szemed tükre gyilkos táncra hív
Nem kértem a sorstól ily önzetlen hajnalt
A véletlen sodort csak mellém egy angyalt
Robban a csend, ha átölelsz
Nélküled igaztalan minden szó
Nincstelen a perc, tétova vendég a napsugár
Illatod kacér, de csábító
Zápor áztatta angyali arc
Melletted ébredni volna most jó
Hol rám talál a csend, s elillan a szó
Szeretlek, nincs kérdés
Bár alkonyba borul a táj
A remény csak ránk vár
Úgy fáj...
Címkék: vers-
2013.03.31. 20:19
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
