Kidobott vers
...nagyjából másfél-két évvel ezelőttről. Vajon érdemes volt rábukkannom?
Vágyaim horizontján szertelen gondolat,
Angyali sziluett, édes pillanat,
Tépett szárnyán messze száll a magány.
Látomás csupán, mely magával ragad,
Mosolyod megfakult álomkép marad,
S a kelő nap újra nélküled talál.
Lehúnyt szemem titkos börtönében,
Téged őrizlek az örök sötétségben,
Hol szívem kapuja mindig nyitva áll.
-
2011.09.05. 00:37
-
joeperry
- 2 hozzászólás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.