...nagyjából másfél-két évvel ezelőttről. Vajon érdemes volt rábukkannom?

Vágyaim horizontján szertelen gondolat,
Angyali sziluett, édes pillanat,
Tépett szárnyán messze száll a magány.

Látomás csupán, mely magával ragad,
Mosolyod megfakult álomkép marad,
S a kelő nap újra nélküled talál.

Lehúnyt szemem titkos börtönében,
Téged őrizlek az örök sötétségben,
Hol szívem kapuja mindig nyitva áll.