Voltak Pillanatok
Voltak pillanatok
Mikor szerettem volna
Örök tavasszá robbanni
És többé
Sosem érni földet
Voltak pillanatok
Voltak pillanatok
Mikor szinte elnyeltek
A hamis gyönyör
Édes illatú
Habjai
Voltak pillanatok
Voltak pillanatok
Óh bár még lennének
Mikor egy sóhajnyi
Szenvedélyért
Ha kell
Ajtót nyitok
Az örök kárhozatnak
És hellyel kínálom
Kedvenc fotelemben
A kandalló mellett
Voltak pillanatok
Voltak pillanatok
Mikor ez a találkozás
Jelentett volna mindent
Akár égessenek máglyán
A múlt megfakult lángjai
De most
De most
Kulcsra zárom
A szívem
És csak egyetlen bögrét
Töltök meg
Langyosra hűlt
Keserű áhitattal
Voltak pillanatok
Voltak pillanatok
És most rátok emelem
Ezt a néhány kortyot
Talán nem utoljára
Talán
Még
Találkozunk
Címkék: vers Talán nem utoljára
Talán
Még
Találkozunk
-
2025.03.19. 18:19
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr1618820532
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
