Vakon
Néma tetteid bár rejtheti a bánat
A kín marta szív örökké várhat
Míg végül elmerül a porban
Felfalhat a perc, kínoztatva jó,
Ajkunkról kimondatlan illan el a szó
Szemeinkben csillan fel a holnap
Örök kincs a magány, édes kis fegyver;
Elsütnöm talán hiába nem kell,
Úgyis elvillan a sorsban
-
2015.10.06. 21:04
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr927914948
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
