Vallomás II.
Gyötörtél már folyóparton,
Lázas éjjel, konzervek bálján,
Viharban éltünk igazán
De másnap semmi sem maradt,
Ott haltunk talán...
Gyötörtél borszítta mámorban
Ócska egy hajnalon
Álmot öltem minden üveggel
Csendben múltál, hitvány fénnyel
Fakó lángként szívemben
Gyötört rendre vak pillanat,
Hol hangod csengett a széllel
Átkoztam a holnapot
Hogy újabb órák magányával
Kínozhatott
-
2015.02.01. 22:41
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr197131923
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
