Éji Vallomás III.
A Fájdalom? Egy tájkép.
Széltől borzolt, faggyal metszett ágak erdeje
Zord kősziklák, konok sóhajok
Hidegen lélegző, álmos verssorok
A Hajnal? Csak illúzió.
Balját nyújtja, de jobbjában kést markol
Szívedbe mártja, közben röfögve kacag
Kit félrevet a sors, kitaszított marad
Az Álmok? Nyisd ki a szemed.
Hamis érzelmek hamis prófétái
Kufárként mérik szívedbe a reményt
Kínokkal fizetsz a semmiért
A Szerelem? Ne űzd tovább.
Tömlöcbe vet csak, béklyóba zár
Vasmarokkal szorít s roppant össze
Nem számít, erőd teljében jössz-e
-
2013.04.02. 06:05
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
