Késő

scm28892.jpg


Sajogva bár, de rettegni muszáj,

Kétszer kell meghalnod holnap:
Egyszer, hogy élj, hogy kínnal telve félj,
Bódult percben hívd párbajra a múltat

Másszor, hogy kérj, csak végre aludni térj,
De nem oldoz tetteid rabjából az álom
Bárhogy várom, a múlt erdejét látom;
Nem rendelnek kiutat a percek

Újabb őrült hajnal, melyet álom omlaszt porrá,
Pusztulna a szív...

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr698147596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása