Nincs kiút
Feneketlen rántasz magaddal
Mikor fagyba fúl a nyár
Csak a boldog semmi vár
A hajnal íze könyörgi a mosolyom
Nincs kiút, vágyaink tépi fel a magány
S lassan elnyel a táj
Ragadj meg, ha fáj
Önként dobtam tűzbe a holnapom
Mit vesztek, ha nem kísérsz az égbe
Mi vár majd, ha sosem állok félre
Csak ettől óv a holnap?
Örömmel eldobom
-
2014.12.12. 23:42
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr926979059
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
