Apának
Hangod teher a csendben
Eltékozolt pillanat
Mégis fáj, hogy nem maradtál
Mégis fáj, ha itt maradsz
Arcod megöli a szót
Választ kérsz, de nem felelsz
Szótlan temeted a tegnapot
Szótlan siratom a holnapot
Újabb közös perc
Cseppen el céltalan
Meredten várjuk a magányt
Barátként hívjuk a halált
Titkon várom, hogy kérj
Hogy újból magadhoz térj
De nem felelek többé
Soha már
Bárhol várj...
Címkék: vers-
2014.11.30. 21:21
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr716946697
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
