Vallomás
Néha több a szónál, mit kérsz
De megvallom, sosem félsz
Együtt megvívtuk a céltalant
Arcodba temetném arcom
Bár párnát dobnál, ha fázom
Míg egyedül harcolom az arctalant
Barátként kell fogadnunk a magányt
S ha talpon maradsz odabenn
Szorítsd kebledre a végtelent
Önként vetjük el a holnapot
Senkit sem kínoz a bánatod
Mikor magad emészted porrá
-
2015.01.06. 20:45
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr717048509
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
