Széltől borzolt tavaszi hajnalIllata arcodba robbanMegélnédDe meseszépSzíved új ritmusra dobban
A holnap vár rád kivont karddalAz ablak túloldalánÚgy féltélNem is éltélÁbránd volt csak talán
Verset ír a félhomályGyertyafény vezeti ujjaidFuttában lasszóz meg a vágyPókhálóba fonja napjaid
Holnap talán?Vagy csak a tegnap öltött álcát?Legyintek, ítél majd a sors
Kitárt szárnyakkal vágtat lobogva a szélMa vajon merre sodor?Nem számít...Csak dobogjon a szív
Átbújok rajtad, akár a könnyű nyári szellőMeglegyintem ablakod, s tovább állokMa nem várok
Hitted, tudom, de ábránd csak, hogy eljőS majd kéz a kézben egymás szavára vártokÖrök átok
Mégis, ma érzem, új tervvel csábít a reggelHív a széles út, neki még hiányzokNem…
Késő, ha tollad ellened fordulHisz saját soraid ejtenek foglyulFogadd némán, tűrd a pofonokat
Csak egy őrült álom, tépnéd a láncodIgába fogtak, be kell látnodSzolgáid kezébe adtad az ostorod
Ködbe burkolt elméd mit sem értTévútra léptél a semmiértLombtalan cédrus…
Fegyvert ragad a félhomályÉs a szívedre célozKi nem borzong, ha célra tartSoha nem juthat célhoz
Keserű kép, mi eléd tárulOstoba kis csendéletReszkető ujjak szaggatják a vásznatA festő ma nem fogad vendéget
Ott hiányzol, ahol a legjobban fájFagyos utcasarkonMegdermedt álmok sűrűjébenKínzó vágyak mezején
Ott érezlek, hol senki más nem érezTúl a fájdalmonVégzetenTúl az emlékeken
Ha ismerném a csapostMost gyilkos italt kérnékMert oly mélyen kínzol,Hová nem hatol fény:
Szíts…
Szenvtelen szít, szólít a szenvedélyÖlelj, álmodj, csókolj; egyre a mának éljZárd el a kételyt, bár a hajnal hazug kacajt hallatEgy pillanat csak, s körbefonKözben hamis céllal vallat
Taszítsd, lázadj, mondd ki a szótVagy szíved céltalan fújt riadótÜrítsd poharad egy…
NézdAhogy hangtalan suhan a tájÉletünk vonatánEgy céltalan utazásEgy őrült rohanásÚjra társtalan a magány
Ne várjMár elszállt a reményHisz úgysincs úticélAz út önmagába térMint egy végtelen tartó télAhol hontalan a remény...
Ne kérdezd, ismersz-eFelel majd a szélNe kérdezd, merre járszAkard és rám találsz
Ne kérdezd, honnan a vágyEgy álom szült csak reményt?Hitvány eséllyel ámítNéha szembeköpve csábít
Ne kérdezd, mit számít a szóHa úgyis vakvágányra térCéltalan lét csak az életHa…
Múló hóbort csak, amire vágyszHagyd hátra az álmaidAz éj kacéran almát nyújt felédA képzelet újból táncra hív
Előbb suttog, majd füledet tépi a szóTestetlen árnyként volna most jóSzenvtelen...Bűntelen...Emléktelen...Mikor nem gyötör a kimondatlan kín...
Csak átölel az…
Ablaktalan világNéma szó száll a széllelÉdes illatod kavarogHa rám borul az éjjelCsak ölelj át újraRészegíts vagy ölj meg...
Ne kísértsdAzt, amire vágyszMa úgyis a csillagok közt hálsz
Ki vagy?Egy hang, fény, egy szó?Egy őrült álom, melyből ébredni volna jó?Egy szolga, egy angyal, egy testetlen kép?Homályba fúlt emlék, mi a helyembe lép?
Ki vagy?Talán önmagam.Érintetlen domborműve a kopár,Szelíd pusztaságnak, melyet csak a szél zabolázAhol titkaink…
Tiltott szavak rengetege szövi át az éjjeltHolnaptólEsztelen bárÉszrevétlen megfojtanak téged
Még szíved dobog, s ajkad lélegzetért kiáltHolnaptólEsztelen bárÖles léptekkel eltapos a világ
Ne kiálts...
Fogd a kezem, most elfutunkMessze, túl a tejfehér ködfalonKitalált emléket porig rombolA holnap, s hidd el, messze jutunk
Távol a lélek, távol a szóMellettem tudni oly bódítóHogy töretlen hittel egyre csak váromAdd, hogy örökké tartson az álom
Éber álom, színtelen létMegfakult illúzióKopár tájkép, végtelen térHontalan száguld a szó
Nincs tér, nincs reményMost tudatlan volna jó...Miben hittél, mit reméltélArctalan illúzió
Ne kérj, ne reméljNe kívánj, ne is éljNe tévedj, ne álmodjNe szenvedj, ne bánkódj
Sose…
Tovaszálló éjben réveteg pillanat,Vesztettem, újra rámlel a pirkadat -Vádlón fon gúzsba a napsugár.Puhaléptű árnyak, szenvtelen sóhajok,Ráznám, de nem lelem sehol a rácsokat: hol vagyok?Keserű tréfát űz velem a vágy.Tollam lehull, a csendbe árkot váj a szó,A holnap…
...nagyjából másfél-két évvel ezelőttről. Vajon érdemes volt rábukkannom?Vágyaim horizontján szertelen gondolat,Angyali sziluett, édes pillanat,Tépett szárnyán messze száll a magány.Látomás csupán, mely magával ragad,Mosolyod megfakult álomkép marad,S a kelő nap újra…
Mint zúgó gyorsvonatVágtat az életNéha szertelen kedvében elragad tégedFormátlanná olvad az őszi táj...
De ne feledd:
Bármerre sodor a vak reményBárhogy érzed, szíved tévútra térBármikor borítson ködbe a magányNem kell, hogy félj
Mindig lesz, ki rádtalál
Szertelen szív, égi láz,Megborzongsz, ha rátalálsz;Őrült játék, hasztalan.Folytó könnyek, édes kín,Köddé olvad minden szín;A nézőtér itt hangtalan.Néha persze célhoz érsz,De onnan úgyis visszatérsz:A remény mindig arctalan...
Szemeidben kérdés: szerelem vagy magány,Az egyik örök árnykép, a másik rámtalál.Hűvös éjjeleken felőröl a tudat:Mosolyod ismét csak csalfa utat mutat.S bár kezem még kopogtat szíved kapuján,Elsodor a bánat, eltemet a magány.
Szellemvilág ködfátylán átAjkad néma, a szó hangtalan.Bódult álmom tébolyábanIlló gyönyör, mégsem arctalan.Nemtelen vándor lelked mezején,Arcodon a szellő: ez vagyok én.
Megtört szívem romjai köztSzüntelen szélviharOlcsó élet bűze terjengA félelem húsba marMegfagyott kép, holdbéli tájCsak arcom pírja lángolSaját testem foglya lettemMindentől oly távol...
Kereslek a hajnali napsugár aranyló fényében,Hópelyhek táncában, éji ürességben.Álmomban szüntelen téged tartalak karomban,Arcod ragyog le rám a csillagokban.S bár kétlem, hogy egyszer még visszatérsz;Hangtalan szóval újra csak arra kérsz: várj még!Bár tudnám, most merre…
Mételyként emészt fel a gyötrő fájdalom,Gyomrom görcsbe rántja a magány,Reményt adó mosolyod többé nem láthatom,A holnap csak több kínnal vár.Talán az voltál csakugyan, egy csalfa álomkép,Hamis ábránd, egy angyali látomás,De szívem szüntelen arra kér, várj…
Vádlón fognak közre a hideg kőfalak,Emléked édes tőre a szívembe szalad,S újra ébren lel a hajnal.Kábulat, fájdalom nem nyújt már vígaszt,Csak sötétben, némán, könny nélkül sírhatsz,Hisz nincs váll, hol megpihenj.Félek, mert az éjen túl új holnap vár,Hol vasmarokkal…
