Éji vallomás
Vádlón fognak közre a hideg kőfalak,
Emléked édes tőre a szívembe szalad,
S újra ébren lel a hajnal.
Kábulat, fájdalom nem nyújt már vígaszt,
Csak sötétben, némán, könny nélkül sírhatsz,
Hisz nincs váll, hol megpihenj.
Félek, mert az éjen túl új holnap vár,
Hol vasmarokkal szorít keblére a magány,
S rabigája nem hull a porba...
Soha már.
Címkék: vers-
2009.11.17. 09:22
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr71531147
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
