Álmok nélkül
Éber álom, színtelen lét
Megfakult illúzió
Kopár tájkép, végtelen tér
Hontalan száguld a szó
Nincs tér, nincs remény
Most tudatlan volna jó...
Miben hittél, mit reméltél
Arctalan illúzió
Ne kérj, ne remélj
Ne kívánj, ne is élj
Ne tévedj, ne álmodj
Ne szenvedj, ne bánkódj
Sose nyújtsd kezed, ha félsz
Hűtlen csókkal ámít rég
A reményre éhes szív
Ha újabb céltalan harcot vív...
-
2012.11.23. 11:54
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr704921400
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
