Elhagytál, mert gyenge és elgyötört vagyok,Szívemben alkony, benned a hajnali fény ragyog.Elhagytál, mert hamis volt minden pillanat,Múló káprázat, mely nem hozott irgalmat.Hív a magány, vár a végtelenA szebb holnap oly képtelen,Miért hinnél, ha nincs remény,Csak sodródj az élet…
Kimondom a neved, s szívem hangtalan robban,Túlfűtött táncát járva milliószor dobban.Lelkem tömlöcében ledőlnek a falak:Órák szállnak tova egy pillanat alatt.Kimondom a neved, s ébren lel a hajnal,Suttogásod hallom szállni minden apró zajjal.Elfeledett emlékképek törnek fel…
Mint ragyogó fénysugár az éjen átFalat kenyérként egy nincstelennekSzívem oly könyörgőn várt terádS hitte, végre megpihenhetCsillagtenger ragyog a szemeidbenÖlelésed lelkem orvosságaCsókod íze messze repít innen:Nincs édesebb gyógyír a magányraDe már sötét fellegek…
Hosszú évek sűrű mocska szennyezi lelkemet(S mire meglelném odaátVágyaim fonalát)Néma rabként kell tűrnöm, hogy eltemetMég megtörten emelném könnyes arcom az égre(Hol tündökölt nemrégEgy gyönyörű álomkép)De a nap utolsó sugarait már villám tépi…
Vágyaid állatként ketrecbe zárodS csak pusztuló életed romjait látodA rácsokon túl.
Szakadék mélyéről szemlélem önmagam Ajkam néma, a világ hangtalan A csend orvul ejtett rabul. Sziklabörtönömben ízek, színek, szagok Megfakulnak, anyagtalan álomlény vagyok Kinek messze még a pirkadat. Felettem angyalt formál a holdsugár Karom nyújtom, pedig árnyalak csupán...…
Hol tép, hol éget, hol belülről mar,Lelkedből nap mint nap többet akar.Hamis ábrándokkal szíved csalja tőrbe;Bűzlő kérge utat talál húsba, agyba, bőrbe.Apró kis csatáid olykor bár megnyered,Ne reméld, vándor, hogy a kiutat megleled.
Hol lomha felhők úsznak a nyári rét felettHol ég s föld pereméig poros út vezetHol éjjel végigúszom a csillagok tengerétTestem mohón dobja le mérges jelmezétHol lágy szellő hűti arcom az árnyas fák közöttHol lelkembe néma öröm s megnyugvás költözöttHol a természet féltve őrzi nyugodt álmomatSzívem…
