Alkony


Elhagytál, mert gyenge és elgyötört vagyok,
Szívemben alkony, benned a hajnali fény ragyog.

Elhagytál, mert hamis volt minden pillanat,
Múló káprázat, mely nem hozott irgalmat.

Hív a magány, vár a végtelen
A szebb holnap oly képtelen,
Miért hinnél, ha nincs remény,
Csak sodródj az élet tengerén.

 

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr471517162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása