Vallomás II.
Vannak percek
Amikre örökké
Tudnál várni
Miközben jól tudod
Hogy sosem jönnek el
Csak gúnyos nevetés
Fogad
A sarokból
Hisz
Épp erről szólt
Az életed
Minden rohadt
Alkalommal
Nevettek rajtad
Igen
Csak nevettek rajtad
Még te is
Akit annyira tudtam
Volna
Szeretni
És még most is tudnék
De egyre csak halványulsz
És titkod velünk múlik
Hangtalan
Tudom
Hogy nincs megváltás
Tudom
Hogy szenvednem kell
Pirkadat előtt
Fojt igazán
A sötétség
Hát magamhoz ölelem
-
2024.03.17. 19:54
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
