Ég veled


Mint ragyogó fénysugár az éjen át
Falat kenyérként egy nincstelennek
Szívem oly könyörgőn várt terád
S hitte, végre megpihenhet

Csillagtenger ragyog a szemeidben
Ölelésed lelkem orvossága
Csókod íze messze repít innen:
Nincs édesebb gyógyír a magányra

De már sötét fellegek hódolnak az ősznek
Titkos nyarunk emléke megfakul
A hideg szelek elrabolnak tőlem
Hit, vágy, remény: mind porba hull

A jövőm most sodró és céltalan
A világ sűrűjében egyedül féltelek
Kezem nyújtom, de csak a szél súgja:

Ég veled.
 

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr451478080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása