Ég veled
Mint ragyogó fénysugár az éjen át
Falat kenyérként egy nincstelennek
Szívem oly könyörgőn várt terád
S hitte, végre megpihenhet
Csillagtenger ragyog a szemeidben
Ölelésed lelkem orvossága
Csókod íze messze repít innen:
Nincs édesebb gyógyír a magányra
De már sötét fellegek hódolnak az ősznek
Titkos nyarunk emléke megfakul
A hideg szelek elrabolnak tőlem
Hit, vágy, remény: mind porba hull
A jövőm most sodró és céltalan
A világ sűrűjében egyedül féltelek
Kezem nyújtom, de csak a szél súgja:
Ég veled.
-
2009.10.27. 09:07
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
