Senki sem kopogtat
Mert
Senkit sem érdekel
Mi jár a fejemben
Pedig olyan szívesen
Nyitnék
Ajtót
Bárkinek
Nincs itt semmi
Ijesztő
Csak hatalmas álmok
Bősz remények
És titkos vágyak
Mögött
Annyi
Szenvedély
Ha mégis
Erre járnál
Zörgess rám
Kérlek
Legtöbbször csak
Magamhoz ölelném
A világot
És egyre
Szorítanám
Sosem múló
Szerelemmel
Legtöbbször csak
Tálcán nyújtanám
A szívem
Bárkinek
Aki érte nyúlna
Egy varázslatos
Reggelen
Legtöbbször csak
Némán
Könnyezem
Életem
Sosem volt dalait
És magamban dúdolom
A refrént
Legtöbbször csak
Eltünnék
Egy apró repedésben
Amit észre sem veszel
A legsötétebb sarokban
Hogy soha többé
Ne találj rám
Nem is olyan rég
Karomba hullott
Egy csillag
A hajnali égboltról
Gondolt egy merészet
És bátran kihúnyt
Hogy a szemeimben
Aztán
Újra felragyogjon
Bárhogy
Szorítottam
Magamhoz
A végtelent
Sosem pótolhattam
Bár értem izzott
Néhány pillanatig
És közben engem is
Lángba borított
Az égbolt
Mégis
Üres maradt
Volna
Nélküle
Gyere ölelj magadhoz
Ha fázol
Másra úgysem
Voltam jó
Sohasem
Csak egy poros megálló
Az őrületben
Egy korty langyos víz
Az utolsó oázis
Árnyékában
Búcsúzóul
Azért ints majd
A zsebkendőddel
Másra úgysem
Voltam jó
Sohasem
Ha rajtad múlik
Nem látlak többé
Mit tehetnék
így végződik
Minden
Céltalan harc
A könnyek úgyis
Elmossák
A bűneink
Másra úgysem
Voltam jó
Sohasem
Olykor dühödten
Robban benned
A fájdalom
Máskor csak
Némán marja tested
S olykor zokogva
Siratnád
Életed romjait
Míg máskor csak
Legbelül könnyezel
Nincs nagy
Különbség
Végül úgyis
Csontig hatol
A kín
És elemészt mindent
Ami még
Megmaradt
Belőled
Odabent
Vannak percek
Amikre örökké
Tudnál várni
Miközben jól tudod
Hogy sosem jönnek el
Csak gúnyos nevetés
Fogad
A sarokból
Hisz
Épp erről szólt
Az életed
Minden rohadt
Alkalommal
Nevettek rajtad
Igen
Csak nevettek rajtad
Még te is
Akit annyira tudtam
Volna
Szeretni
És még most is tudnék
De egyre csak halványulsz
És titkod velünk múlik
Hangtalan
Tudom
Hogy nincs megváltás
Tudom
Hogy szenvednem kell
Pirkadat előtt
Fojt igazán
A sötétség
Hát magamhoz ölelem
Fekete éjjelek
Folyton
Ugyanazzal
Az üveggel
És pohárral
A kezedben
És egyre
Ugyanaz a film
Pereg
Fekete lesz majd
A reggel is
Hisz megint
Nem ért
Célba
A történeted
Pedig micsoda
Hattyúdalt
Húzott
Serényen
A zenekar
Ez itt újra a vég
Kösd be az öved
Talán ma
Végre
Sikerrel jársz
És felszínre
Bukkansz
A szakadék mélyén
Minden gyötrelmek
Forrása
A hajnal
Mikor arra eszmélsz
Hogy nyújthatod
Tálcán
Szíved minden dobbanását
Álmaid
Harcaid
Lelked szilaj hullámait
A vágyak tengerén
Harcolhatsz némán
Vagy dőlhetnek a szavak
Lehetsz sejlő árnykép
Akár lángpallosú lovag
Szólíthat a menny
És csábíthat a pokol
Két szó csak
Mit suttog a vég:
Nem elég
Nem elég
Nem elég.
Címkék: vers 
Tegyük fel
Hogy ez az éjjel
Nem csak egy újabb kudarc
Abban a hosszú sorban
Amit titkon
Magam mögött hagytam
Hosszan kígyóznak pedig
Csendes gyötrelmeim
Alighanem
Nem is szívlelik
Egymás társaságát
Igazán
Ha másért nem is
Miattuk érdemes élnem
És némán szorítani
Egy szebb holnapért
Megérdemelnék
Odabent
Tegyük fel
Hogy reggelre
Minden értelmet nyer
Nem fog persze
De a kedvükért most
Tegyük fel
Félszeg remény
Ver tanyát halkan
Kezet nyújt remélőn
A nincstelen
Olcsó vigasz ez is
Egy olcsó éjjelen
Csak az illatodra
Vágyom
És újra feldereng
A hajnal
Csak a csókod ize
Csábít
És újra ölelnélek
Titokban
Ketten összeforrva
Némán
Alig pillogva
Szerettünk
Félszegen
De elveszve
A szemeidben
Ragyogtam talán
Harminc év után
Már lehet miért
Felszegni az állunk
Harminc év
Talán többet jelent
Mint néhány sor
Egy pályázaton
De mégis mindig
Ki kell állnunk
Akár az utolsó kanál
Levesért
Az étteremben
Amit pofátlanul elvinne
A pincér
De mi
Ragaszkodunk
A tányérunkhoz
És a szavakért
Mert
Néha bizony
Majd megfeszülünk
Hogy értelmet nyerjen
Egy mondat
Amit nem is úgy
Értettünk
De talán mégis
Célba ért
És a harminc évért
Ami már a múlté
És sosem kapjuk vissza
De akkor már
Múljon el
Ha kell
Aztán majd
Millió évvel fizetünk
Millió apró bűnért
Miért nem olvasunk
Verseket
Pedig annyira kell
Hogy marjon
És szívet fakasszon
Néhány sor
Akár csak két percben
És néha a végén
Úgy leszünk
Boldogok
Némák
Nincstelenek
Büszkék
Harcosok
Vagy akár
Szerelmesek
Hogy látszólag
Semmi sem történt
Pedig
Végre egyszer
Egyként lélegzünk
Egy szívként
Dobbanunk
Valakivel
Aki sosem voltunk
És a tűzkarikán
Is átugranánk
Kézenfogva
És csókot váltanánk a halállal
Csak mert
A soraival
Átkarol
És ha csak bólintunk is
A végén
Hogy
Ez is megvolt
Akkor is
Megérte
De még mennyire
Megérte
Jól van hát
Nincs itt semmi baj
Elvégre
A szél olyan hévvel
Kap bele a hajamba
Hogy feltartott fejjel
Szívhatom magamba
Édes illatát
És miközben
Magam elé képzelek
Minden holnapot
Ami akár
Rám is várhatott
Volna
A lángtenger már
Szinte elemészt
Így ér véget
Egy megfakult
Szürke történet
Melyben elmarad
A csattanó
Égnek emelt arccal
Hamis gyönyörben
Emléktelen
Tudom
Hogy rám vár titokban
Bár olyan halkan
Lépdel
Felém
Lábujjhegyen
Szemlesütve
Hogy talán ő maga
Sem
Tud róla
De ha egyszer
Akár csak dacból
Elszakad
Megtörik a csend
Akkor végre
Aranyba borulunk
Akkor végre
Új kiút robban
Akkor végre
Felragyognak a színek
A türelem erény
Más úgysincs
Mit felmutass
Vannak hangok
Amiket sosem akarsz
Megismerni
Például
A kapu nyikordulását
Hajnali egykor
Mikor már azt hitted
Mindenki
Alszik
És te is
Úgy tettél
De csak
Majdnem
Végül persze
Arra ébredsz
Hogy mindenféle ruhákat
Rángatsz magadra
Hogy utána eredj
A sötétben
És tekersz a városban
Éjjel
Egymagadban
Bár tudnád merre
De ő mindig
Egy lépéssel
Előtted jár
Mert ő meg akar halni
Igen
Míg te egyre csak
Élni akarsz
De közben
Annyira szeretnéd
Megmenteni
Hisz mégiscsak ő
Adott életet
Kettőtöknek
És épp annyira szereted
Hogy akár
Gyűlölhetnéd
És néha megtalálod
De legalább annyiszor
Csak félrehúzódsz
És zokogsz
Egy elfelejtett anya
Elfelejtett gyermekeként
Tíz évvel ezelőtt
Épp ilyen rossz versekkel
Házaltál
Mint manapság
Csak épp
Egy font hús helyett
Még egy korty sörért
Tetted
S hogy végre
Hamvába dőljön a hajnal
Te hamis rímkufár
Te olcsó blogbitorló
Most persze be is linkeled
A mocskod
Csak hogy koszlott függönyöd mögül
Kisandítva
Mint egyszeri menyétlelkű
Satrafa
Egy szombat délután
A sikerben fürdőzz
Hát igen
Pontosan ez történik
Amikor bárki
Tollat ragadhat
A klasszisok
Elhullanak
(Rájuk majd visszatérünk később)
A félhülye amatőr
Viszont itt integet lelkesen:
Szevasztok!
Míg a lücmalac szuszog
Az alkotó pihen
És ha mind ebben maradnánk
Talán sosem jött volna
Az a perc
Mikor
Magadra maradtál
S együtt
Számolnánk
Vissza
A pillanatot
Akkor Veled kiáltanék
Hirtelen
Hogy mindenki hallja:
Itt vagyok!
Csak mi ketten
És szakadjon bár az ég
Én szeretlek
Halljátok bátran
Itt vagyok!
Szorongasson csak
A pillanat
Többé nem ragyoghat
Céltalan
Mert
Szeretlek!
És csak te és én
Létezünk
Együtt
És jöhet bárhol
Bárki
Mi kézenfogva
Várjuk a percet
Müzlivel a vállamon
Igen
Müzlivel a vállamon
És összebújunk
Csak mi ketten
És persze a cica
És hárman dorombolunk
Egyetlen dallamot
Teljes
Egyetértésben
Tulajdonképpen
Az hogy senki sem válaszol
Őszintén
Vagy akár
Bármit
Az is egyfajta
Végrendelet
Mikor az elutasítás
Nyújtja a poharát feléd
És te fülig érő
Vigyorral
Koccintasz
Az is egyfajta
Válasz
Mindenképp
Egyedül vagy
Ebben a harcban
Szóval nevess csak
És tapaszd a füled a falra
A szomszédban
Épp
Pörköltet főznek
Ez is egyfajta
Kényelem
Oké
Ma tényleg nem dolgoztam
Csak elméletben
De úgy nagyon
És majd beleizzadtam
Hogy végre
Felébredjek
Végül nem mentem
Mert
Nem hívtak
Ha meg bárkitől azt hallod
Hogy igen
Akkor hazudik
Mert nem is csörgött
A telefonom
Csak valamikor délelőtt
De akkor meg
Aludtam
Most mit tudtam volna
Csinálni
Mikor eleve
Hajnalig vártam
Hogy hívjanak
Türelmesen
És ez már
Nem az első nap
Hogy várok
És izgulok
Hisz annyi helyre jelentkeztem
Hogy szinte belerokkanok
De nem hívnak
Nem hívnak
Nem hívnak
A hírek szerint
Hajnalban
Születnek
A halhatatlan versek
Vagyis ez most az
Fogadjuk el
Dédelgessük
Adjunk kabátot rá
És öleljük át
Hogy meg ne fázzon
Ha pedig túl vagyunk
Mindezen
És még akad bárki
Aki velem maradt
Akkor lépjünk tovább
Akár kettőt is
Merészen
Szóval itt ülünk
Csak te és én
Egy érdektelen blog
Érdektelen posztja előtt
Farkasszemet nézve
Látlak ám!
A kérdés csak az
Hogy ki nevet fel először
Ebben az abszurd
Szendvicsben
Nekem már remeg a szám széle
Hát a tiéd?
Nyilván hülye ötlet volt
De mikor elindultam
Még nem éreztem annak
Pedig alighanem
Úgy festettem
Mint egy mobilizált
Hajléktalan
Aki minden cuccát
Egyszerre akarja
Magával vinni
Egy retkes biciklin
Hát igen
Talán a Télapó lehetett
Utoljára
Ennyire megpakolva
Én mégis ott bolyongtam
A töltésen
Azokkal a savanyú
Konzervekkel
És eleinte
Rettentő büszke voltam
Magamra
Persze azóta megtanultam
Hogy a menekülés
Mindig relatív
Történhet
Egy jól fűtött szobában is
Egyetlen pohárral
A romantizált verziót
Odakint
Meg örököljék a fiatalok
Szerintem
Rájuk is fér
Örökké nem lehet
Elfutni
Mert bárhogy lavírozol
Előbb-utóbb
Ott vár a téglafal
Hogy belerohanj
A csattanás után persze
Míg a sebeid nyalogatod
Mindjárt okosabb leszel
Néha annyira
Hogy azt is elfelejted
Mi elől futottál
És magukhoz csábítanak
A faliszőttesre való
Közhelyes bölcsességek
Amiket rögtön
Facebookra posztolsz
Lázas igyekezettel
Vegyél hát
Egy nagy levegőt
És inkább menekülj tovább
Néha egész jó érzés
Ismét
Úton lenni
Ha pedig eljön a nap
Mikor végre
Színt kell vallanod
Hát Istenem
Te megtettél mindent
Megtettél mindent
