Emlékek III.
Vannak hangok
Amiket sosem akarsz
Megismerni
Például
A kapu nyikordulását
Hajnali egykor
Mikor már azt hitted
Mindenki
Alszik
És te is
Úgy tettél
De csak
Majdnem
Végül persze
Arra ébredsz
Hogy mindenféle ruhákat
Rángatsz magadra
Hogy utána eredj
A sötétben
És tekersz a városban
Éjjel
Egymagadban
Bár tudnád merre
De ő mindig
Egy lépéssel
Előtted jár
Mert ő meg akar halni
Igen
Míg te egyre csak
Élni akarsz
De közben
Annyira szeretnéd
Megmenteni
Hisz mégiscsak ő
Adott életet
Kettőtöknek
És épp annyira szereted
Hogy akár
Gyűlölhetnéd
És néha megtalálod
De legalább annyiszor
Csak félrehúzódsz
És zokogsz
Egy elfelejtett anya
Elfelejtett gyermekeként
-
2021.03.14. 21:48
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
