(Vers helyett kivételesen egy dal tőlem. Igen keserédes darab, rengeteg gyönyörű és fájdalmas emlékkel; de úgy érzem, itt a helye. A sorok fölött az akkordok - ahogyan én játszom.)
Címkék: dalBon Jovi - Superman Tonight
"Who's gonna save you when the stars fall from your sky
And who's gonna pull you in when the time gets too high
Who's gonna hold you when you turn out the lights
I won't lie... I wish that I could be your Superman tonight"
Kimondom a neved, s szívem hangtalan robban,
Túlfűtött táncát járva milliószor dobban.
Lelkem tömlöcében ledőlnek a falak:
Órák szállnak tova egy pillanat alatt.
Kimondom a neved, s ébren lel a hajnal,
Suttogásod hallom szállni minden apró zajjal.
Elfeledett emlékképek törnek fel bennem,
De fényt gyújtanom csalfa ábránd: nem vagy mellettem.
Skid Row - In A Darkened Room
"Tell me when the kiss of love becomes a lie
That bears the scar of sin too deep
To hide behind this fear of running unto you
Please let there be light... in a darkened room"
Oasis - Don't Go Away
"So dont go away
Say what you say
Say that you'll stay
Forever and a day
In the time of my life
Cos' I need more time
Yes I need more time
Just to make things right..."
Mint ragyogó fénysugár az éjen át
Falat kenyérként egy nincstelennek
Szívem oly könyörgőn várt terád
S hitte, végre megpihenhet
Csillagtenger ragyog a szemeidben
Ölelésed lelkem orvossága
Csókod íze messze repít innen:
Nincs édesebb gyógyír a magányra
De már sötét fellegek hódolnak az ősznek
Titkos nyarunk emléke megfakul
A hideg szelek elrabolnak tőlem
Hit, vágy, remény: mind porba hull
A jövőm most sodró és céltalan
A világ sűrűjében egyedül féltelek
Kezem nyújtom, de csak a szél súgja:
Ég veled.
Hosszú évek sűrű mocska szennyezi lelkemet
(S mire meglelném odaát
Vágyaim fonalát)
Néma rabként kell tűrnöm, hogy eltemet
Még megtörten emelném könnyes arcom az égre
(Hol tündökölt nemrég
Egy gyönyörű álomkép)
De a nap utolsó sugarait már villám tépi félbe
-------------------------------------------------------
This is the end
Beautiful friend
This is the end
My only friend, the end
Of our elaborate plans, the end
Of everything that stands, the end
No safety or surprise, the end
I'll never look into your eyes... again
(The Doors - The End)
Címkék: versMichael Brook - Salvation Mountain
(Into The Wild OST)
Bon Jovi - Welcome To Wherever You Are
"Everyone's a miracle in their own way
Just listen to yourself, not what other people say"
.jpg)
Szakadék mélyéről szemlélem önmagam
Ajkam néma, a világ hangtalan
A csend orvul ejtett rabul.
Sziklabörtönömben ízek, színek, szagok
Megfakulnak, anyagtalan álomlény vagyok
Kinek messze még a pirkadat.
Felettem angyalt formál a holdsugár
Karom nyújtom, pedig árnyalak csupán...
Saját képzeletem szivárványa.
Gotthard - Reason To Live
(Marynek)
Hol tép, hol éget, hol belülről mar,
Lelkedből nap mint nap többet akar.
Hamis ábrándokkal szíved csalja tőrbe;
Bűzlő kérge utat talál húsba, agyba, bőrbe.
Apró kis csatáid olykor bár megnyered,
Ne reméld, vándor, hogy a kiutat megleled.
Hadd kezdjem ezt a bejegyzést egy kilométeres közhellyel: mind falak között éljük az életünket. Ha súlyosbítani szeretném ezt a sommás kijelentést, habozás nélkül hozzácsapnám azt is, hogy bizony velem sincs ez másként. És ezzel kapásból jókora öngólt lőnék, rögtön a második blogbejegyzésben; ha úgy tetszik, percekkel a kezdő sípszó után, át sem lépve a felezővonalat.
Saját belső félelmeinket, gátlásainkat ugyanis nem lehet - nem szabad – üres frázisokba csomagolni, aztán némi celluxos rásegítéssel elégedetten konstatálni a végeredményt. Ez nem több, mint újabb, egyre vaskosabb rétegek emelése a meglévők köré. Merő porhintés.
Gyakran (ne ámítsd magad, joe, folyamatosan) töprengek saját falaim mibenlétén; alapjának, tégláinak összetételén, szerkezetük szilárdságán. Utóbbival kapcsolatban sajnos nem kergethetek hiú ábrándokat: az évek során sikerült annyi réteggel körbezárnom sajátomnak hazudott, mélyen zárt belső világomat; hogy önerőből aligha leszek képes valaha rést robbantani az életbe. Ki kell végre mondanom: önmagam torz, a végletekig csonkított világképének foglyává váltam, cellám falai pedig kezdenek fullasztó közelséggel körbevenni. Segítségre volna szükségem. De vajon remélhet e segítséget a rab, aki élethosszig tartó, kínzó rabságra ítéltetett?
Legyen a fenti dilemma a mai este suta tanulsága. Falaimat sűrűn átjáró mételyeim kérdésköre már egy következő bejegyzés témája lesz.
Once I built an ivory tower
So I could worship from above
When I climb down to be set free
She took me in again
(Eddie Vedder - Hard Sun)
Címkék: önmagamról
Hol lomha felhők úsznak a nyári rét felett
Hol ég s föld pereméig poros út vezet
Hol éjjel végigúszom a csillagok tengerét
Testem mohón dobja le mérges jelmezét
Hol lágy szellő hűti arcom az árnyas fák között
Hol lelkembe néma öröm s megnyugvás költözött
Hol a természet féltve őrzi nyugodt álmomat
Szívem nem hordja többé e súlyos láncokat
