Végjáték


Hosszú évek sűrű mocska szennyezi lelkemet
(S mire meglelném odaát
Vágyaim fonalát)

Néma rabként kell tűrnöm, hogy eltemet

Még megtörten emelném könnyes arcom az égre
(Hol tündökölt nemrég
Egy gyönyörű álomkép)

De a nap utolsó sugarait már villám tépi félbe


-------------------------------------------------------


This is the end
Beautiful friend
This is the end
My only friend, the end

Of our elaborate plans, the end
Of everything that stands, the end
No safety or surprise, the end
I'll never look into your eyes... again

(The Doors - The End)

Címkék: vers

Dal a hangulatomhoz

Michael Brook - Salvation Mountain
(Into The Wild OST)

Címkék: dal

A rácsokon túl


Vágyaid állatként ketrecbe zárod
S csak pusztuló életed romjait látod
A rácsokon túl.

 

Címkék: vers

Dal a hangulatomhoz

Bon Jovi - Welcome To Wherever You Are

"Everyone's a miracle in their own way
Just listen to yourself, not what other people say"

Címkék: dal

Imaginary rainbow II.


Szakadék mélyéről szemlélem önmagam
Ajkam néma, a világ hangtalan
A csend orvul ejtett rabul.

Sziklabörtönömben ízek, színek, szagok
Megfakulnak, anyagtalan álomlény vagyok
Kinek messze még a pirkadat.

Felettem angyalt formál a holdsugár
Karom nyújtom, pedig árnyalak csupán...

Saját képzeletem szivárványa.

Címkék: vers

Dal a hangulatomhoz

Gotthard - Reason To Live

(Marynek)

Címkék: dal

Magányos vándor


Hol tép, hol éget, hol belülről mar,
Lelkedből nap mint nap többet akar.
Hamis ábrándokkal szíved csalja tőrbe;
Bűzlő kérge utat talál húsba, agyba, bőrbe.

Apró kis csatáid olykor bár megnyered,
Ne reméld, vándor, hogy a kiutat megleled.

Címkék: vers

Falakról, mételyekről I.

Hadd kezdjem ezt a bejegyzést egy kilométeres közhellyel: mind falak között éljük az életünket. Ha súlyosbítani szeretném ezt a sommás kijelentést, habozás nélkül hozzácsapnám azt is, hogy bizony velem sincs ez másként. És ezzel kapásból jókora öngólt lőnék, rögtön a második blogbejegyzésben; ha úgy tetszik, percekkel a kezdő sípszó után, át sem lépve a felezővonalat.

Saját belső félelmeinket, gátlásainkat ugyanis nem lehet - nem szabad – üres frázisokba csomagolni, aztán némi celluxos rásegítéssel elégedetten konstatálni a végeredményt. Ez nem több, mint újabb, egyre vaskosabb rétegek emelése a meglévők köré. Merő porhintés.

Gyakran (ne ámítsd magad, joe, folyamatosan) töprengek saját falaim mibenlétén; alapjának, tégláinak összetételén, szerkezetük szilárdságán. Utóbbival kapcsolatban sajnos nem kergethetek hiú ábrándokat: az évek során sikerült annyi réteggel körbezárnom sajátomnak hazudott, mélyen zárt belső világomat; hogy önerőből aligha leszek képes valaha rést robbantani az életbe. Ki kell végre mondanom: önmagam torz, a végletekig csonkított világképének foglyává váltam, cellám falai pedig kezdenek fullasztó közelséggel körbevenni. Segítségre volna szükségem. De vajon remélhet e segítséget a rab, aki élethosszig tartó, kínzó rabságra ítéltetett?

Legyen a fenti dilemma a mai este suta tanulsága. Falaimat sűrűn átjáró mételyeim kérdésköre már egy következő bejegyzés témája lesz.

Once I built an ivory tower
So I could worship from above
When I climb down to be set free
She took me in again

(Eddie Vedder - Hard Sun)

Címkék: önmagamról

Végtelen út


Hol lomha felhők úsznak a nyári rét felett
Hol ég s föld pereméig poros út vezet
Hol éjjel végigúszom a csillagok tengerét
Testem mohón dobja le mérges jelmezét

Hol lágy szellő hűti arcom az árnyas fák között
Hol lelkembe néma öröm s megnyugvás költözött
Hol a természet féltve őrzi nyugodt álmomat
Szívem nem hordja többé e súlyos láncokat

Címkék: vers
süti beállítások módosítása