joeperry blogja
"I'm on my way and I'll be there one day..."

I think i already wasted
Half of my life
Dreaming about somebody
To save me
From the other half
Maybe it's time
To turn it all around
And finally feel
Those special moments
I've left
For myself
Hidden
In the basement
Where
Behind all those yellowed boxes
Filled with
All the pain and suffer of
Fourty wasted years
There must be a little
Heart shaped casket
Waiting for me
Patiently
Maybe it's time to open it
At let go
All the fears left
Maybe it's time
To live

The slowest suicide
Could give you the most fun
When you give in basically nothing
Just pour another drink
And consider the days flowing by
Hour by hour
From suffering
To enjoy

What a great recognise
Is to welcome
All those pure fears and pains
Open the door for them
And to share
Every little nightmares
Together

Now that's what I call
A miracle
To have such a great company
Without any boundaries
Maybe a true love indeed
Finally
In the mirror

You could spend your whole life
Trying to find a soulmate
A yin to your yang as they say
A perfect light into your darkness
The last missing piece in your puzzle 

Maybe you will find
But most likely you won't
And you just walk on your own
Wondering about
What went wrong
Day by day 

Because we all live
In our own cages
To suffer more or less
And we are
Too busy to break out
Just for a minute
To finally be alive

Some birds are just flying above
Watching their dancing and singing
From the balcony
The sky is just a toy for them
They enjoy to play with
Like butterflies I see them from here
Bouncing up and down
From one flower to another
Racing through the glorious sunset sky
Another one from
All those tiny wonders
We should learn from the nature
Just to throw all our daily misguides
Finally away
And encourage ourselves
To spread our wings
And fly

Yeah it's a true love
What you feel
When you're burning like
A fireplace inside
And every time
You think about her
All the words you could say
Just melt into yellow
Your empty little world
Suddenly fills up
With colors and perfumes
And yes yes yes
All Cupid's arrows
Hit you by the heart
Mesmerize you
Save you
From your own
And just more and more
Like true wonders
Skyrocket your mind
To the eternals
With her

For the love of our gods
Watching from above
And for all the nights and days
I suffered
Rather than
Sharing them with you
I pray for holding on
And finally
Let me crawl out of you
Let me hold on without you
Let me loose those ties
Let me turn the tables
And be myself
Again

Find all the unfindable

Love all the unloveable

Tell all the untellable

And your butterfly will be rising

Again

Life will always try to
Swallow you down
If you have a too soft heart
And want to feel every moment
In its purest
Miracle

All you can do is
Resist
Hold on
And keep on feeling
Turn your face
Up to the sunshine
Keep dancing through the pain
And never give up your smile

Grab every chance
Of true love
It's maybe a one time wonder
And never comes back
So be aware
Be always ready

And finally
Be yourself

Talán
Ha a földre hull
Minden apró gyémánt
Én leszek majd
Aki a porban kutat
Aki sosem nyugszik
Ragadna bár
Magával
A holnap
Én beléd zuhanok
Egyszer majd
Szerelmesen

Bár volna
Egy végső pillanat
Ami csak
Értünk dobban
Mielőtt
Felgördül a függöny

Amikor tétlen
Vágyak
Hullnak porrá
Hogy csendben
Mossa el
Bűneink
A fekete eső

Simulj mellém
Az ernyőt majd tartom
Csak még egyszer
Ragadjuk meg
A múltat
Kéz a kézben
Míg nevetve
Gyűrjük magunk alá
A szavakat

És ha végre
Felbukkan a napsugár
A felhők közül
Hát csókkal
Ülünk tort
És felzúg
A tapsvihar

És mégsem
Ragyog az égbolt
Csak vádlón
Tűz le rám
Míg karjaiban pihenve
Rólad álmodom

Titkos dombtetőm
Érted borul virágba
Hogy aztán
Csendben
Csokorba szedve
Feléd nyújtsam
Legszebb pillanatait

Ha kell
Csókkal űzöm el
Ha kell
Senki nem felel
Csak te és én
Nevetünk némán
Az égre

Ha a világ
Most kezdődne
Lehetnénk akár
Pillangók
Egyetlen virágon
Osztozva
Kitárt szárnyakkal
Magunkba szívva
Csalfa illatát
Újra és újra

Néha csak
Ennyi kell
Hogy végre szabad légy
Hogy csókot válts
A halállal
Majd nesztelen
Válj porrá

Ez talán a legszebb
És mégis
Leggyönyörűbb álom
Rólunk
Én ezt választanám
Igen
És ha lezárom a szemem
Lelkünk kék pilangója
Az égbe száll
És végül
Hazatér

Végül mégiscsak
Megláttalak újra
Egy röpke pillanatban
A tükörben
Én romantikus énem

Te magad is
Meglepődtél
De a helyzet az
Hogy ha már
Mindketten
Menekülünk
A világ elől
Talán ezentúl
Csak erre a kis időre
Akár
Új utakat is törhetnénk

Egyesült erővel
Megmászhatnánk
A leggyötrőbb csúcsokat
Hogy aztán ott várjuk ki
Csendben kortyolgatva
Míg megsemmisül
Körülöttünk
A világ

Csak ezt a néhány órát
Csenjük el
Aztán úgyis minden
Magába omlik
Velünk együtt
De végre
Boldogan

Én csak
Szeretnélek téged
Tudod, ahogy a hold
Büszkén tündököl
A csillagfoltos égbolton
Vagy ahogy a napfény
Arannyá ragyog
Két társtalan szívet

Én csak
Minden pillanatot
Azzal kezdenék
Aki vagy
Hogy minden csókkal
Újjá teremtselek
És minden erőmmel
Érted küzdenék

Én csak
Úgy érzem
Nem létezhet más
Mégsem lehetsz az enyém
Sosem voltál
Csak a dalaimban létezel
Ahol
Minden sor érted dobban

Egy újabb nap
Amikor csak
Nevetnek rajtad
Amikor csak
Levegőnek néznek
És úgy tesznek
Mintha
Ott sem lennél

Egy újabb nap
Amikor
Magadhoz ölelnél
Bárkit
Aki hozzád szól
Bárkit
Aki nem bánja
Hogy létezel
Mert
Fájhat minden percben
Létezel
Csak épp ez
Sosem túnik fel
Senkinek

Egy újabb nap
Céltalan

Azt hiszem
Szeretlek
Én romantikus énem
Jobban
Mint önmagam
Ennél persze
Nem is lehetne
Könnyebb dolgom

Hisz végül
Ha meg is bántanál
Újra együtt ébredünk
Minden alkalommal
Szemlesütve
Szégyellve
A tegnapot

Arra kérlek
Lépj előre
Ragyogj
És szakíts végre át
Minden gátat
Miattunk

Bár ugyanez a tüzijáték
Robbanna
Minden szívben
Ami idebenn
Ahányszor csak
Meggyújtom a lángot
És újra
Érezni akarom
Mindazt a szenvedélyt
Ami ahhoz vezetett
Hogy
Minden láng
Kialudjon

Azt hiszem

Az én holnapom

Nem szól

Senkihez

Nem kiált

Hangos szavakat

És nem izzik

Már

Senkiért

Azt hiszem

Az én holnapom

Hamvába hullt

Mielőtt

Ragyoghatott volna

Hisz csak

Félszegen pislákolt

Egy csendes hajnalon

Hogy aztán

Elnyeljék

A múlt árnyai

Azt hiszem

Az én holnapom

Csak egy illúzió

Amit észre sem

Vesznek

Ezért

Int búcsút

Mindenki

A történet kezdetén

Miért is
Hullanék
Hangtalan
Porrá 

Miért is
Vesznék
A múlt ködébe
Hirtelen 

Miért is
Pattana szét
A valóság
Szövete 

Szappanbuborékként
Egyetlen pillanatban
Szavak nélkül
Nincstelen 

Miért is
Olvasod
Ezt a néhány sort
Nélkülem 

Miért is
Maradtunk
Újra
Egymagunk

Ha tehetném
Minden tüzet
Újra gyújtanék
Ami valaha
Céltalan
Kihúnyt

Ha tehetném
Minden gátat
Betapasztanék
Ami valaha
Titkon
Áttört

Ha tehetném
Minden csillagot
Az égre hintenék
Ami valaha
Büszkén
Ragyogott

Ha tehetném
Végre
Érted nyúlnék
És csendre
Inteném
A szíved

Nincs más hátra
Ragyogjunk
Végre szerelmet
Csak te és én
Hogy mindezt
Feledhessem

Mi lenne
Ha egy utolsó
Dobbanással
Végül újra
Szeretnél
Majd
Mosolyogva
Búcsúznál
A történetből

Persze azért
Álmodhatsz néha
Csak egy percet
Elképzelve
Mindazt
Ami sosem voltál
Csak egy újabb
Sosem izzott
Pillanatot

Nélküled

Minden pillanat
Újabb lehetőség
Hogy végre
Megöld
Az összes korábbit
Hogy végre
Örökké élj
Csak abban
Az egyetlen
Szívdobbanásnyi
Másodpercben
Ami kitölthet
Akár
Egy regényt is
Rólad
Csak akarnod kell

Üsd fel végre
Azt a megsárgult
Napszítta füzetet
A szívedben
És lapozz tovább
Csak egyetlen oldal
És újra ragyognak
A holnapok
Egyetlen oldal
És végre nem titok
A befejezés
Egyetlen oldal
Ami csakis
Rólad szól

Olykor önmagad is megleped
Mi mindent vagy képes
Mosolyogva palástolni
Máskor csak sodródsz
Az árral
És a kín szinte
Kettészakít

Döbbenet
De minden hajnal
Bizonyítja
Mennyi fájdalmat
Dobban csendben
Semmivé
Egyetlen szív

Én csendesen
Zakatoló
Örök barátom
Holnap új nap virrad
Tegyünk fel hát mindent
Újra
Egy utolsó pörgetésre