Útravalónak

4696-hero-1.jpg


miért nem olvasunk

verseket
pedig annyira kell
hogy marjon
és szívet fakasszon
olykor
néhány sor
akár csak két percben
és néha a végén
úgy leszünk
boldogok
némák
nincstelenek
büszkék
harcosok
vagy akár
szerelmesek
hogy látszólag
semmi sem történt
pedig
végre egyszer
akár csak leplezve is
egyként lélegzünk
egy szívként
dobbanunk
valakivel
aki pedig sosem voltunk
és a tűzkarikán
is átugranánk
kézenfogva
és csókot váltanánk a halállal
csak mert
a soraival
átkarol
ez a szerelem
és ha csak bólintunk is
a végén
hogy
ez is megvolt
akkor is
megérte
de még mennyire
megérte

Címkék: vers

Emléktelen

37756483344_a227f5c18a_b.jpg


Jól van hát
Nincs itt semmi baj
Elvégre
A szél olyan hévvel
Kap bele a hajamba
Hogy feltartott fejjel
Szívhatom magamba
Édes illatát

És miközben
Magam elé képzelek
Minden holnapot
Ami akár
Rám is várt
Volna
A lángtenger már
Szinte elemészt

Így ér véget
Egy megfakult
Szürke történet
Melyben elmarad
A csattanó
Égnek emelt arccal
Hamis gyönyörben
Emléktelen

Címkék: vers

Tavasz

d6wqdp4-55223a0d-caf5-4a0c-adc7-3a691aea51d8.jpg


Tudom
Hogy rám vár titokban
Bár olyan halkan
Lépdel
Felém
Lábujjhegyen
Szemlesütve
Hogy talán ő maga
Sem
Tud róla

De ha egyszer
Akár csak dacból
Elszakad
Megtörik a csend
Akkor végre
Aranyba borulunk
Akkor végre
Új kiút robban
Akkor végre
Felragyognak a színek

A türelem erény
Más úgysincs
Mit felmutass

Címkék: vers

Vallomás

bad-poetry-day-768x510.jpg


Tíz évvel ezelőtt

Épp ilyen rossz versekkel
Házaltál
Mint manapság
Csak épp
Egy font hús helyett
Még egy korty sörért
Tetted
S hogy végre
Hamvába dőljön a hajnal

Te hamis rímkufár
Te olcsó blogbitorló
Most persze be is linkeled
A mocskod
Csak hogy koszlott függönyöd mögül
Kisandítva
Mint egyszeri menyétlelkű
Satrafa
Egy szombat délután
A sikerben fürdőzz

Hát igen
Pontosan ez történik
Amikor bárki
Tollat ragadhat
A klasszisok
Elhullanak
(Rájuk majd visszatérünk később)
A félhülye amatőr
Viszont itt integet lelkesen:

Szevasztok!

Címkék: vers

Három Amigo

blackcat.jpg

Míg a lücmalac szuszog

Az alkotó pihen
És ha mind ebben maradnánk
Talán sosem jött volna

Az a perc
Mikor 
Magadra maradtál
S együtt
Számolnánk
Vissza
A pillanatot
Akkor Veled kiáltanék
Hirtelen
Hogy mindenki hallja:
Itt vagyok!

Csak mi ketten
És szakadjon bár az ég
Én szeretlek
Halljátok bátran
Itt vagyok!

Szorongasson csak
A pillanat
Többé nem ragyoghat
Céltalan
Mert
Szeretlek!

És csak te és én
Létezünk
Együtt

És jöhet bárhol
Bárki
Mi kézenfogva
Várjuk a percet
Müzlivel a vállamon
Igen
Müzlivel a vállamon

És összebújunk
Csak mi ketten
És persze a cica
És h
árman dorombolunk
Egyetlen dallamot
Teljes
Egyetértésben

Címkék: vers

Hitvallás

dating-red-flags_1320w-jw-1.jpg


Óh, hát igen
Hülyének nézlek minden nappal
És ahogy a dolgok állnak
Bejött a tervem
Sőt
Talán épp itt lenne az ideje
Hogy hülyének nézzelek
Éjjel is

Akkor úgyis alszol
És én majd elfordulok
Illedelmesen
Nem fáj senkinek
Csak hadd tobzódjak még kicsit
Ebben a hamis győzelemben

Ahol mindenki sötét
Csak én ragyogok szerényen
De büszkén
Az arany glória alatt
És poharam emelem
Minden marhára
Aki valaha
Hitt bennem

Címkék: vers

Kényelem

b6cf3a19ef95f2066d0f6a7067001408_c0-152-1824-1215_s885x516.jpg

Tulajdonképpen

Az hogy senki sem válaszol
Őszintén
Vagy akár
Bármit
Az is egyfajta
Végrendelet

Mikor az elutasítás
Nyújtja a poharát feléd
És te fülig érő
Vigyorral
Koccintasz
Az is egyfajta
Válasz

Mindenképp
Egyedül vagy
Ebben a harcban
Szóval nevess csak
És tapaszd a füled a falra

A szomszédban
Épp
Pörköltet főznek
Ez is egyfajta
Kényelem

Címkék: vers

Munka Hőse III.

future-of-work-blog-hero.jpg



Oké

Ma tényleg nem dolgoztam
Csak elméletben
De úgy nagyon
Majd beleizzadtam
Hogy végre
Felébredjek

De végül nem mentem
Mert
Nem hívtak
Ha meg bárkitől azt hallod
Hogy igen
Akkor hazudik
Mert nem is csörgött
A telefonom

Csak valamikor délelőtt
De akkor meg
Aludtam
Most mit tudtam volna
Csinálni
Mikor eleve
Hajnalig vártam
Hogy hívjanak
Türelmesen

És ez már
Nem az első nap
Hogy várok
És izgulok
Hisz annyi helyre jelentkeztem
Hogy szinte belerokkanok
De nem hívnak
Nem hívnak
Nem hívnak

Címkék: vers

Dilemma

revolver_t20_ne9lo4.jpg



A hírek szerint

Hajnalban
Születnek
A halhatatlan versek

Vagyis ez most az
Fogadjuk el
Dédelgessük
Adjunk kabátot rá
És öleljük át
Hogy meg ne fázzon

Ha pedig túl vagyunk
Mindezen
És még akad bárki
Aki velem maradt
Akkor lépjünk tovább
Akár kettőt is
Merészen

Szóval itt ülünk
Csak te és én
Egy érdektelen blog
Érdektelen posztja előtt
Farkasszemet nézve
Látlak ám!

A kérdés csak az
Hogy ki nevet fel először
Ebben az abszurd
Szendvicsben
Nekem már remeg a szám széle
Hát a tiéd?

Címkék: vers

Menekülés II.

sound_escapes.jpg



Nyilván hülye ötlet volt

De mikor elindultam
Még nem éreztem annak
Pedig alighanem
Úgy festettem
Mint egy mobilizált
Hajléktalan
Aki minden cuccát
Egyszerre akarja
Magával vinni
Egy retkes biciklin

Hát igen
Talán a Télapó lehetett
Utoljára
Ennyire megpakolva
Én mégis ott bolyongtam
A töltésen
Azokkal a savanyú
Konzervekkel
És eleinte
Rettentő büszke voltam
Magamra

Persze azóta megtanultam
Hogy a menekülés
Mindig relatív
Történhet
Egy jól fűtött szobában is
Egyetlen pohárral
A romantizált verziót
Odakint
Meg örököljék a fiatalok
Szerintem
Rájuk is fér

Címkék: vers

Menekülés

5cd34c192100003300d33207.jpeg



Örökké nem lehet
Elfutni
Mert bárhogy lavírozol
Előbb-utóbb
Ott vár a téglafal
Hogy belerohanj

A csattanás után persze
Míg a sebeid nyalogatod
Mindjárt okosabb leszel
Néha annyira
Hogy azt is elfelejted
Mi elől futottál

És magukhoz csábítanak
A faliszőttesre való
Közhelyes bölcsességek
Amiket rögtön
Facebookra posztolsz
Nagy igyekezettel

Vegyél hát
Egy nagy levegőt
És inkább menekülj tovább
Néha egész jó érzés
Ismét
Úton lenni

Ha pedig eljön a nap
Mikor végre
Színt kell vallanod
Hát Istenem
Te megtettél mindent
Megtettél mindent

Címkék: vers

Bölcsesség V.

zwfq4zzmr3cokybotzut_white-grass-field-2395253.jpg



Nincs is annál
Hétköznapibb
Varázslat
Mikor a hajnal
Hirtelen
Szárnyra kel

Lerázza magáról
A tegnap mocskát
Tüntetőn dobbant
Felszegi a fejét
És felröppen
A végtelenbe

Persze mindig visszanéz
Egy pillanatra
Csak afféle
Megszokásból
És ha mázlid van
Talán épp rád

Mert akkor
De csakis akkor
Csalfa mosolyt ragyog rád
Ami majd melegen átölel
Míg ő eltűnik
A horizonton

Címkék: vers

Hajnali szeánsz

staring-cat-960x540.jpg


Ez is csak néhány sor
Az enyészetnek
Holtan megszült szavak
Melyek rögtön
Porrá omlanak

Nem látja őket más
Csak én
És egy kíváncsi cica
Na persze
Ez is valami
Ez máris
Valami

És ha köztünk marad
Az ugye egy titok
Amin majd
Csendben
Osztozhatunk
Összekacsintva

Csak én és a cica
Mégis
Ki várna ennél többet
Valaha
Az élettől?

Címkék: vers

Ketten IV.

160616wildflowers05.jpg


Ott voltunk

És épp csak megnyaltuk a nyarat
És talán jobb lett volna
Visszakozni

De ha már megtörtént
Akkor
Megtörtént
És bizony
Gyönyörű volt

Főleg
Mikor a töltésen gyalogoltunk
Hátunkon a sátorral
Amiből később
E
gyet persze
Elvesztettünk

De ezt akkor még
Nem tudtuk
És tüzet raktunk
És megsütöttünk mindent
Amit a zsákban

Bújtattunk

Végül jött a vihar
Ahol elvesztettem
Mindent
Aki vagy
És
Aki lehettél volna

Címkék: vers

Egy nap

e2thjfroo2ubqmodvf2anwnyde.jpg


Amikor az ébresztő megszólal hajnali négy órakor, Richárd már két órája ébren forgolódik. Mindig nehezen alszik el józanul és nagyon sokat kell innia ahhoz, hogy igazán kiüsse magát. A legrosszabb valahol a kettő között van: iszik néhány sört, talán már éppen el is kezdené jól érezni magát; de a másnapi munka korán ágyba zavarja. Ilyenkor egy furcsa ködben lebeg az ember. Hálistennek nem józan, de az igazi berúgástól sajnos nagyon, nagyon messze van. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Nos, tovább inni talán jól hangzik, de az a létező legrosszabb megoldás, abból munka biztos nem lesz. Richárd inkább a fantáziájába menekül; volt már hajótörött egy lakatlan szigeten, túlélő egy zombiapokalipszisban, túlélő a dzsungelben... a lényeg, hogy minden helyzetben egyedül legyen. A társaság csak megölné a hangulatot.

Hétfő van. Pontosabban hétfő hajnal. A lehető legrosszabb időpont a józanodásra. Annyi, de annyi emlék fűzi még a hétvégéhez, mikor az egész világ a lába előtt hevert és csak bontotta egyik sört a másik után. A picsába, hisz csak alig néhány órája ért véget az egész. Ilyen könnyű lenne? Ennyivel meg lehet törni egy embert?

Miközben ezen morfondírozik, Richárd lezuhanyzik, felöltözik és megmossa a fogát. Vagyis ami a fogaiból megmaradt. Furcsán fest a ruháiban és valahogy a haja sem akar rendesen megállni, pedig kétszer is átfésülte. Igazság szerint semmi sem stimmel abban, amit a tükörben lát; mégsem kiált pánikot, hisz már évek óta így fest. Gyakorlatilag ez a normális. Mint a fogfájás. Valaminek mindig kínoznia kell az embert.

Ahogy a cipőt húzza, eszébe jut, hogy talán ezt a hétvégét is elbaszta. Igaz, emlékszik belőle néhány órára, ami tulajdonképpen nem is volt rossz, de akkor is ott van a többi, ami totális homály. És milyen sokba került. Megérte? Tuti megint belekötött valakibe, akibe nem kellett volna, vagy szerelmet vallott valami ezer éve nem látott nőnek, és ez mind csak ezután fog kiderülni... Megérte? Mindegy, bassza meg.

Lefelé a lépcsőn a kabátját igazgatja. Szétfeslett a cipzár. Sebaj, legközelebb majd begombolja. Ez akkora problémát jelent?

A kerékpár az alagsori tárolóban pihen. A villany nem működik. Megint. Richárd óvatosan előkeresi a kulcsait és a sötétben kitapogatja a lakatot. Miközben kifelé tolja a biciklit, még mindig az jár az eszében, miért is érdemelte ki ezt az egészet. Egy sikeres ember délig aludna, majd sárkányként okádná ki magából a jókedvet. Egy sikeres ember sosem tolná ki a biciklit hajnali ötkor egy alagsorból. Bassza meg, mit csinálna egyáltalán egy sikeres ember egy alagsorban? Végre egy értelmes téma, amin elmerenghet, míg beér a munkába.

Öltözőszekrény, alig húsz perccel később. Ugyanazok az ismerős, hullamerev arcok. Így mindjárt nem is olyan elviselhetetlen ez a hamis másnaposság. Mindenki ugyanazzal a savanyú kifejezéssel veszi tudomásul, hogy ez a hét is elkezdődött. Mintha valaha is véget ért volna az előző.

"Én legalább éltem, de itt mindenki halott" - gondolja Richárd, miközben magára rángatja a szakadt köpenyt, belebújik a nevetséges sapkába és felhúzza a kinyúlt, kopott cipőt. A maszk marad utoljára, csak hogy mindezt megkoronázza. Egy újabb torz tükörkép, amit majd magával vihet a sírba. Már épp bezárná a szekrényajtót, mikor megtorpan. Mintha valamit elfelejtett volna. Újra kinyitja és tanácstalanul mered a bent heverő szemétkupacra. Egy értelmetlen munka értelmetlen kellékei. Akad itt bármi, ami ér valamit?

A műszak eseménytelenül telik. Richárd időnként kimegy a mosdóba, időnként pedig az öltözőbe. Az öltözőben általában elfogyaszt egy energiaitalt. Ennek másnaposan különös jelentősége van, de egyébként jobbára csak kellék, ahogy minden más is az. A kollégák megjegyzései csendes zümmögéssé tompulnak. Tulajdonképpen ez a tompaság nagyon is hasonló ahhoz, amikor részeg, leszámítva, hogy kicsit sem érzi jól magát. Vagy mégis ugyanaz lenne? Végre egy értelmes téma, amin műszak közben elmerenghet. Más úgysem jut az eszébe.

Közeledik a dél és Richárd ösztönei újra kezdenek magukhoz térni. Talán ez a nap is véget ér egyszer? Talán minden újra értelmet nyer? Richárd agya dolgozni kezd és gondolatban már odahaza jár. Vajon mennyi sört vegyen hazafelé? Nehéz kérdés, hisz nem szabad annyira kiütnie magát, hogy másnap ne tudjon újra felkelni, viszont eleget kell innia ahhoz, hogy valahogy el is tudjon aludni. Az örök körforgás. Jin és Jang. Végül tíz sörben állapodik meg a lelkiismeretével. Az nem túl sok és nem is kevés. Illetve kevés persze, de néha engedni kell valamiben. Valamiben mindig engedni kell.

Újabb csapó, Richárd a vasúti átkelőnél várakozik. Előtte mindkét irányban hatalmas kocsisor, a vonat messziről közeledik. Mindenki hazafelé tart. Halványan felmerül benne az öngyilkosság gondolata: itt nincs sorompó, mindössze a megfelelő pillanatban kéne a vonat elé hajtani. Persze ennek sem volna értelme, hisz már megvette a sört. Egy újabb nap haladékért fizetett a sorsnak, ugyan mi értelme lenne eldobni? Öngyilkolni csak csórón érdemes. Míg ezen töpreng, a vonat elhajt és lassan megindulnak az autók. Vajon hová tartanak? Vajon hány hátsó ülésen pihennek ugyanazok a sörök?

És igen, végül otthon köt ki megint. Sör szisszen, miközben fáradtan végignyúl az ágyon. Egy hatalmas korty mossa el az összes basztatást. És micsoda dicsőséges korty az! Feledtet mindent, ami reggel óta kínozta. És nyilván azt is, ami nem. Persze mindig ott les a háttérben a holnap, ami majd pont olyan szarul fog indulni, mint a mai reggel, de most végre - VÉGRE! - kicsit jól érzi magát.

Richárd az ágyban fekszik, kezében az utolsó sör, az utolsó kortyokkal. És az ébresztő hangja már oly közel, annyira közel...

Címkék: novella

Barátomnak II.

 guns-n-roses_18.jpg

Volt idő
Nem is olyan rég
Mikor
Elvesztettem egy barátot
Az egyetlen barátom

Bár lenne másként
Bár találkoznánk
Holnap
A szokott helyen
Annál a csontra kopott
Biliárdasztalnál

És csak koccintanánk
Újra és újra
Minden kör után
Kit érdekel
Ki nyer
Legfeljebb
A vesztes fizet
Még egyet

És ha nem megy a játék
Csak odalépek
A zenegéphez
Kérek néhány dalt
És hirtelen
Varázslat
Minden új értelmet nyer

Persze nem vagyok naív
Talán már sosem iszunk
A győzelemre
Úgy biztosan nem
Ahogy régen
Hisz
Minden elveszett
Azóta

De ha mégis
És újra
Találkozunk
Kérlek
Tegyünk úgy
Mintha még mindig
Barátok lennénk

Miért is ne?

Címkék: vers

Emlékek II.

file-20201111-13-1jrvvcy.jpg


Minden furcsa reggelek

Királya
Szolnokon esett meg
Egy albérletben
Ahol négyen osztoztunk
Két szobán
Teljes egyetértésben

Épp egy nagyon durván
Másnapos
Reggelből
Próbáltunk kigyógyulni
Mikor megjelent D. az ajtóban
És ember
D. aztán tudta
Hogy kell megjelenni

Szóval ott állt
Legalábbis megpróbált megállni
És közölte
Hogy
"Srácok
Tegnap este

Valamit nagyon durván elbasztam"

Először persze
Pont nem érdekelt senkit
De végül
Hosszas győzködés után
Mind átvonszoltuk magunkat
Az ágyához

Aztán felnyitotta
És ott hevert
Egy komplett
Töltőcső
Amit valami benzinkúton vágott le
Az oszlopról

Persze azonnal beterített
Mindent
A benzinszag
És egyikünk sem értette
Hogy tudta
Azt a vastag gumicsövet
Átvágni
És mivel
És hogyan hozta haza
Ő maga sem

Szóval igen
Máig ez az egyike
A legnagyobb rejtélyeknek
És D.
Bárhol is legyél

Remélem
Azóta
Rájöttél
A megfejtésre

Címkék: vers

Harc

1_uxemwb1_9km1hveqgl0m9w.jpeg

 

Ez is csak egy éjjel
35 év a tankban
És nagy részét
Elpazaroltam

De mégis itt pihen
Egy cica
Az ölemben
Aki úgy szeret
Ahogy vagyok
És bújik
És puszit ad
És dorombol

Varázslat
És mostmár
Ő is ott
A tankban

Valahol persze
Érzem
Hogy ez nem az igazi
És annyi mindent
Tehettem volna másként
Meg is próbáltam
De mindig csak félgőzzel

Még a pillanat is
Ahogy ezt a verset írom
Valahogy olyan félkésznek tűnik
Az utolsó korty sör
A pohárban
De az elpazarolt órák
Máris kopogtatnak
Hogy holnap tárt karokkal
Öleljenek magukhoz

Reggel persze
Minden megváltozik
És újabb birkákat
Sorakoztatok fel

Önként
Az életnek csúfolt
Vágóhíd előtt

Hát igen
Így megy ez
Semmi sem vár az alagút végén
Hacsak nem vagy
A Munka Hőse
Aki pont szarik rá
És van is közönséged
Aki tapsol érte

Címkék: vers

Munka hőse II.

lazy-woman-sleeps-bed-with-laptop-her-knees-sleeping-cat-nearby_90756-672.jpg


Nem hívtak

Ma sem
Pedig azt ígérték
Mondjuk nem beszéltem velük
De tudják a számom
Asszem

Nem is baj
Mert holnap
Úgyis írni akarok
Egy másik helyre
Bár nem biztos
Hogy lesz rá időm

De ha nem holnap
Akkor hétfőn biztos
Azzal kezdek
Ez a legfontosabb
Most
Hogy végre ráérek

Egyébként képzeld
Ha majd megyek
Tökjól fogok keresni
Mármint
Ahhoz képest
Mintha nem mennék

Olvastam is
Hogy így éri meg
Nyomni kell
Mármint én még nem voltam
De majd ha megyek
Érted

Hallom
Mindjárt felveszem
Csak még ezt megnézem
Tökjó az órabér
Igaz csak jövő hónaptól keresnek
De szerintem megvárom

Címkék: vers

Rejtély

wdihm.jpg

Miért van az

Hogy aki a legbőszebben támad
Az ért meg
A legkevésbé 

Miért van az
Hogy aki mindenért téged okol
Azt sosem érdekli
Veled mi van

Miért van az
Hogy újra és újra
Felbugyog a falakból
A gyűlölet
Pedig oly bőszen álcázzuk
Hétről hétre 

Miért van az
Hogy ezek a szavak
Sem jelentenek semmit
És holnap ugyanaz a gúny fogad
Ami minden nappal elkísér

És újra
Összesúgtok
A hátam mögött

Miért van az
Hogy még itt vagyok
Miért

Miért?

Címkék: vers

Relevancia

cat_jpg_optimal.jpg


Amikor maga a költő

Szabadkozik
Az épp olyan
Kínos
Mint amikor
A prostinál
Nincs
Óvszer 

Amikor maga a költő
Kér figyelmet
Az kínosabb
Mint amikor
Egy orvos
Önként
A seggedbe túr 

Amikor maga a költő
Válik naggyá
Megszólal az ébresztő
És újra hajnali négy van

De nem is baj
Mert
A kollégám
Ígért
Egy jó viccet

 

Címkék: vers

Himnusz

https_cdn_cnn_com_cnnnext_dam_assets_151111095437-beer-belly.jpg


A sör hízlal

Olvastam
Nagyjából
Minden harmadik
Facebook
Varázsposztban

Hát bár felhízlalna
Annyira
Hogy többé
Ne kelljen
Őket
Olvasnom

Mi több
Hízlaljon még tovább
Hogy csendes
Baszdmegek
Helyett
Jókora béllel
Riasszak el
Minden
Önkéntes
Bölcselkedőt

Rezegjen a háj
Remegjenek ők is
Végre
És talán
Meghátrálnak
Vagy ha nem
Hát
Akkor én fogok

Dagadtan vagy sem
De én
Mindenképp
Sörrel a kezemben
Távozom

Címkék: vers

Munka hőse

casualman-looking-fatigue-while-working-i-hate-my-job-ss-feature.jpg

Holnap dolgozom
De tényleg
Esküszöm
Hát így görbüljek meg
Ha nem 

Holnap megváltozik
Minden
Az ég szakad
Grafit lesz a tetőn
Csak végre hagyjatok

Holnap dolgozom
Vagy ha mégsem
Hát
Lehetne rosszabb is
Lehetne tegnap 

Tegnap
Mikor
Azért nem dolgoztam
Mert mindjárt itt a holnap
És akkor már tényleg megyek 

De most komolyan

Tényleg

Címkék: vers

Kérdés

5-things-parents-hate-about-their-child.png

Hol voltatok
Amikor
Szinte
Halálra fagytam
Egy októberi reggelen

Egyedül
A folyóparton
Menekülve mindentől
Amit tőletek
Tanultam

Hol voltatok
Mikor senki sem várt reggel
És az alkohol
Volt
Az egyetlen
Támaszom

Hol voltatok?

De most persze
Itt vagytok
És az egyetlen
Tanulság
Ami tőletek telik
Csupán egy közhely

Én persze
Sosem voltam szülő
És ha minden jól megy
Nem is leszek
De egyet megtanultam

Nem fogok hazudni
Senkinek
Még
Szeretetből
Sem

Nektek pedig
Sok szerencsét
Biztosan lesz majd
Aki
Pont
Annyira
Tökéletes
Mint
Ti

Címkék: vers

Tanács

untitled-2.jpg


előfordul

hogy
senki sem örül
igazán 

mint egy
pénisz
szépségversenyen
ahol felsorakoznak
a résztvevők
a nagy hímtagok hordozói 

feszeng a mosoly
tajtékzik a magány
de végül mégis
gratulálnod kell
valakinek
mosolyogva 

csak arra ügyelj
hogy a kézfogásnál
ne állj
túl
közel

Címkék: vers
süti beállítások módosítása