Klisztinek XII.
Én csak
Csendben
Hozzád bújnék
Nem kérve semmit
Nem is lenne miért
Nekem csak
Hiányzik
Az illatod
A hangod
És lassan
Megfojt a magány
Engem csak
Egy gondolat gyötör
Miénk lehetne
A legédesebb
Legforróbb szerelem
És mégis
Egyre
Pereg az élet
És némán
Elfutnak a percek
Nélkülünk
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr518445067