joeperry blogja
"I'm on my way and I'll be there one day..."

voltak pillanatok
mikor
igenis
szerettem őt

például egy kora nyári délután
több, mint húsz évvel ezelőtt
mikor
biciklis túrát
szervezett
az osztályfőnök
a hétvégére

izgatottan tekertem haza
a suliból
na nem igazán a túra miatt
az csak a szükséges
körítés
volt
hisz mindenkiből sütött
a szánalom
ha rám néztek

én mégis ragyogtam
mert mindenem volt
a bicaj
most is az
és sosem adtam volna fel
bármi másért

úgy akartam
egészen addig
míg anyám
rám nem zúdította
a szokásos
gyűlöletét
amint
színt vallottam

nem ért váratlanul persze
kettőnk múltja
megtöltene
egy könyvet
amit
sosem fogunk megírni

mindketten támogattuk egymást
borzalmas helyzetekben
mikor mások
már régen feladták
volna

akárhogy is
valahogy
apámnál kötöttem ki
máig nem értem
talán már nem is fogom
hogyan
hisz
bár anyám minden pénzéből
kiszipolyozta
és sosem telt otthon
semmire
valahogy
mégis
megvoltunk

egyetlen ezrest kértem
mire ő
magával vitt a műhelyébe
az utolsó menedékbe
ahol aztán
összeválogattunk
egy kocsira való
fémhulladékot
és ez nagy szó
mert apám
szeretett
mindent
megőrizni

aztán áttoltuk a szomszéd
ószereshez
aki lemérte
és
ötszáz forintot
adott volna
az egészért
mire apám fogta magát
és hazament
majd egy újabb rakás 
fémhulladékkal
tért vissza
miközben én
a csirkéket néztem

végül megkaptam az ezrest
és bármily messze
sodor majd minket
egymástól a sors
sosem feledem
hogy
mindezt
apámtól kaptam