Szenvtelen
Én tekertem
Utánad a halálba
Minden éjjel
Önként
Én nyeltem a könnyeket
Mikor átkoztál
Joggal persze
Talán nem is emlékszel
De forró étellel
Dobáltál
És közben
Gyűlölhettünk volna
Mást is
De te engem választottál
Én voltam
A bűntudat
Akit leköptél
Akire rátörted az ajtót
És mikor
Miattad szenvedtem
Te csak tovább
Ütöttél
Óh, mennyire
Tudnálak
Feledni
Ha közben nem
Szeretnélek
És nem cipelném
Ugyanazt a keresztet
Bár újra marnának
Azok az éjjelek
Mikor hajnalig vigyáztam rád
De most én nevetnék
Bolondul
Nincstelen
Nekem csak ez maradt
Sosem öleltél át
És én sem téged
Mindent elrontottunk
Amit lehet
És mégis
Szeretlek
Szeretlek
Szeretlek
-
2018.04.30. 22:49
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
