TINTLAM
Sosem voltam biztos benne
De azért mindig sejtettem
Miért gyűlöltök
És néztek levegőnek
Diadalittasan
Apró győzelem ez
Csupán porszem
Életünk megannyi céltalan
Harcának
Árnyékában
Mégis izzásig hevít
Egy ártatlan pillanatot
Amit máskor talán
Mindketten
Futni hagynánk
Gyűlölj hát
Én sem tennék másként
A helyedben
Sőt
Akár veled is nevetek
Ingyen
Kacagjunk
A sorson
Mert
Akárhogy pörgött a kocka
Én minden alkalommal
Veszítettem
Néha téged
Gyakran önmagam
És bárhogy ítél majd a hajnal
A történet végén
A világ úgyis túl üres
Ahhoz
Hogy mindketten
A keblünkre öleljük
-
2018.03.29. 21:22
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
