#101
Tegyük fel
Hogy minden okkal történt
Aznap
Mikor szánalmas életem
Végleg
Félresiklott
Tegyük fel
Hogy nem reszkettem
Zokogva
A fájdalomtól
És nem kértem
Őrült táncra a halált
Bár minden percben
Annyira
Szerettem volna
Benneteket
Ahogy ti engem
Bármikor
Akkor talán
Nem jutok
Arra a pontra
Hogy átfagyva kínzom
A reggelt
Ami sosem ébreszt
Reménnyel
Tudom
Szokás
Hogy a halálraítélt
Utolsó sétája előtt
Kegyes gesztust
Gyakorolnak
A hóhérai
Így
Ebben a néhány percben
Végre
Emberebbnek érzik
Önmagukat
Annál a szerencsétlennél
Aki kezükbe helyezi
Az életét
Vékony jégen táncol
A választás
Megannyi sors között
Bármily gyorsan
Sújtson is le
Az ítélet
-
2018.03.04. 00:10
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
