Emlékek II.

NagyapámKonok ember voltMosolygó gyilkoskéntTette a szépetEzzelLeplezteAz érzelmeit Mikor végül elmentSzomorú voltamHisz' olyasvalakitVesztettem elAkit sosem ismertemIgazán Később aztán rájöttemHogy életünkMindenSzánnivaló percétMégis neki köszönhetem Mert felnevelt egy apátAki végülMindent rommá…

Címkék: vers
süti beállítások módosítása