Emlékek II.
Nagyapám
Konok ember volt
Mosolygó gyilkosként
Tette a szépet
Ezzel
Leplezte
Az érzelmeit
Mikor végül elment
Szomorú voltam
Hisz' olyasvalakit
Vesztettem el
Akit sosem ismertem
Igazán
Később aztán rájöttem
Hogy életünk
Minden
Szánnivaló percét
Mégis neki köszönhetem
Mert felnevelt egy apát
Aki végül
Mindent rommá döntött
-
2016.04.28. 23:47
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr358671646
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
