Némán II.
Annyi év után
Sem maradt
Falat
A szívemből
Egyetlen
Szó sem
Egy üdvözlőkártyán
Tétlen talált rám
Az a feltétlen
Remény
Csak néhány óra volt
Veled
És abban a mámorban
Együtt tapadtunk
Ugyanarra a képernyőre
Néha
Együtt is dobbantunk
De az biztos
Hogy együtt
Vészeltük át
Ugyanazt
A tegnapot
És mégis érdemes
Emlékeznünk
Arra a néhány hétre
Hisz nélkülük
Talán
Sosem ébredünk fel
És nem szítjuk
Holttá
A pillanatot
-
2016.11.01. 23:09
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr7211923209
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
