Végtelen út
Hol lomha felhők úsznak a nyári rét felett
Hol ég s föld pereméig poros út vezet
Hol éjjel végigúszom a csillagok tengerét
Testem mohón dobja le mérges jelmezét
Hol lágy szellő hűti arcom az árnyas fák között
Hol lelkembe néma öröm s megnyugvás költözött
Hol a természet féltve őrzi nyugodt álmomat
Szívem nem hordja többé e súlyos láncokat
-
2009.10.12. 15:23
-
joeperry
- 2 hozzászólás
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr571445167
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SusyOmega 2011.12.16. 22:38:12
Szia!
Véletlenül találtam a blogodra, de jó volt benézni ide hozzád. :) Remek versek, és igazán gyönyörű képek. :D Grat hozzá! ;)
Véletlenül találtam a blogodra, de jó volt benézni ide hozzád. :) Remek versek, és igazán gyönyörű képek. :D Grat hozzá! ;)
