Lépj hát be
A rémálmaimba
Itt bizony egy ritmusra
Húzzuk
A talpalávalót
Hamisan és túl hangosan
Itt minden könyv
Az utolsó oldalon nyílik
És már sosem lapozhatsz vissza
Mert épp annyira
Sötétedik
Hogy ne értsd a szavakat
De az arcod persze
Ott vicsorog rád a tükörben
Csak gyűlölhess
Végre
Valakit
A legédesebb halál
Talán a legkeserűbb is
Hisz az egyetlen
Ésszerű lépés
Egy újabb italt tölteni
Míg végül elfolynak a napok
A legédesebb ébredés
Magadhoz húzni
Minden fájdalmat és kínt
Feltárni legbelsőbb titkaid
Majd együtt ülni tort
A rémálmaid felett
A legédesebb kín
Csakis ő lehet
Akire mindig vágytam
Akivel nincsenek szabályok
Egy igaz szerelem
Arannyá robbanva
A horizonton
Címkék: vers
Mostly
I would just
Grab the world
And hold it
With an unlimited
Support
Of love
Mostly
I would give
My heart
To anybody
Who could keep it
On a magical
Yet mistery
Morning
Mostly
I would just
Hold my tears
Hearing the
Never given songs
Of my life
And singing the chorus
Mostly
I would just
Disappear
In a tiny crack
At the darkest corner
You will never see
To remain hidden
Forever
I think i already wasted
Half of my life
Dreaming about somebody
To save me
From the other half
Maybe it's time
To turn it all around
And finally feel
Those special moments
I've left
For myself
Hidden
In the basement
Where
Behind all those yellowed boxes
Filled with
All the pain and suffer of
Fourty wasted years
There must be a little
Heart shaped casket
Waiting for me
Patiently
Maybe it's time to open it
At let go
All the fears left
Maybe it's time
To live
The slowest suicide
Could give you the most fun
When you give in basically nothing
Just pour another drink
And consider the days flowing by
Hour by hour
From suffering
To enjoy
What a great recognise
Is to welcome
All those pure fears and pains
Open the door for them
And to share
Every little nightmares
Together
Now that's what I call
A miracle
To have such a great company
Without any boundaries
Maybe a true love indeed
Finally
In the mirror
You could spend your whole life
Trying to find a soulmate
A yin to your yang as they say
A perfect light into your darkness
The last missing piece in your puzzle
Maybe you will find
But most likely you won't
And you just walk on your own
Wondering about
What went wrong
Day by day
Because we all live
In our own cages
To suffer more or less
And we are
Too busy to break out
Just for a minute
To finally be alive
Some birds are just flying above
Watching their dancing and singing
From the balcony
The sky is just a toy for them
They enjoy to play with
Like butterflies I see them from here
Bouncing up and down
From one flower to another
Racing through the glorious sunset sky
Another one from
All those tiny wonders
We should learn from the nature
Just to throw all our daily misguides
Finally away
And encourage ourselves
To spread our wings
And fly
Yeah it's a true love
What you feel
When you're burning like
A fireplace inside
And every time
You think about her
All the words you could say
Just melt into yellow
Your empty little world
Suddenly fills up
With colors and perfumes
And yes yes yes
All Cupid's arrows
Hit you by the heart
Mesmerize you
Save you
From your own
And just more and more
Like true wonders
Skyrocket your mind
To the eternals
With her
For the love of our gods
Watching from above
And for all the nights and days
I suffered
Rather than
Sharing them with you
I pray for holding on
And finally
Let me crawl out of you
Let me hold on without you
Let me loose those ties
Let me turn the tables
And be myself
Again
Find all the unfindable
Love all the unloveable
Tell all the untellable
And your butterfly will be rising
Again
Life will always try to
Swallow you down
If you have a too soft heart
And want to feel every moment
In its purest
Miracle
All you can do is
Resist
Hold on
And keep on feeling
Turn your face
Up to the sunshine
Keep dancing through the pain
And never give up your smile
Grab every chance
Of true love
It's maybe a one time wonder
And never comes back
So be aware
Be always ready
And finally
Be yourself
Talán
Ha a földre hull
Minden apró gyémánt
Én leszek majd
Aki a porban kutat
Aki sosem nyugszik
Ragadna bár
Magával
A holnap
Én beléd zuhanok
Egyszer csak
Fájón
Szerelmesen
Bár volna
Egy végső pillanat
Ami csak
Értünk dobban
Mielőtt
Felgördül a függöny
Amikor tétlen
Vágyak
Hullnak porrá
Hogy csendben
Mossa el
Bűneink
A fekete eső
Simulj mellém
Az ernyőt majd tartom
Csak még egyszer
Ragadjuk meg
A múltat
Kéz a kézben
Míg nevetve
Gyűrjük magunk alá
A szavakat
És ha végre
Felbukkan a napsugár
A felhők közül
Hát csókkal
Ülünk tort
És felzúg
A tapsvihar
És mégsem
Ragyog az égbolt
Csak vádlón
Tűz le rám
Míg karjaiban pihenve
Rólad álmodom
Titkos dombtetőm
Érted borul virágba
Hogy aztán
Csendben
Csokorba szedve
Feléd nyújtsam
Legszebb pillanatait
Ha kell
Csókkal űzöm el
Ha kell
Senki nem felel
Csak te és én
Nevetünk némán
Az égre
Ha a világ
Most kezdődne
Lehetnénk akár
Pillangók
Egyetlen virágon
Osztozva
Kitárt szárnyakkal
Magunkba szívva
Csalfa illatát
Újra és újra
Néha csak
Ennyi kell
Hogy végre szabad légy
Hogy csókot válts
A halállal
Majd nesztelen
Válj porrá
Ez talán a legszebb
És mégis
Leggyönyörűbb álom
Rólunk
Én ezt választanám
Igen
És ha lezárom a szemem
Lelkünk kék pilangója
Az égbe száll
És végül
Hazatér
Végül mégiscsak
Megláttalak újra
Egy röpke pillanatban
A tükörben
Én romantikus énem
Te magad is
Meglepődtél
De a helyzet az
Hogy ha már
Mindketten
Menekülünk
A világ elől
Talán ezentúl
Csak erre a kis időre
Akár
Új utakat is törhetnénk
Egyesült erővel
Megmászhatnánk
A leggyötrőbb csúcsokat
Hogy aztán ott várjuk ki
Csendben kortyolgatva
Míg megsemmisül
Körülöttünk
A világ
Csak ezt a néhány órát
Csenjük el
Aztán úgyis minden
Magába omlik
Velünk együtt
De végre
Boldogan
Én csak
Szeretnélek téged
Tudod, ahogy a hold
Büszkén tündököl
A csillagfoltos égbolton
Vagy ahogy a napfény
Arannyá ragyog
Két társtalan szívet
Én csak
Minden pillanatot
Azzal kezdenék
Aki vagy
Hogy minden csókkal
Újjá teremtselek
És minden erőmmel
Érted küzdenék
Én csak
Úgy érzem
Nem létezhet más
Mégsem lehetsz az enyém
Sosem voltál
Csak a dalaimban létezel
Ahol
Minden sor érted dobban
Egy újabb nap
Amikor csak
Nevetnek rajtad
Amikor csak
Levegőnek néznek
És úgy tesznek
Mintha
Ott sem lennél
Egy újabb nap
Amikor
Magadhoz ölelnél
Bárkit
Aki hozzád szól
Bárkit
Aki nem bánja
Hogy létezel
Mert
Fájhat minden percben
Létezel
Csak épp ez
Sosem túnik fel
Senkinek
Egy újabb nap
Céltalan
Azt hiszem
Szeretlek
Én romantikus énem
Jobban
Mint önmagam
Ennél persze
Nem is lehetne
Könnyebb dolgom
Hisz végül
Ha meg is bántanál
Újra együtt ébredünk
Minden alkalommal
Szemlesütve
Szégyellve
A tegnapot
Arra kérlek
Lépj előre
Ragyogj
És szakíts végre át
Minden gátat
Miattunk
Bár ugyanez a tüzijáték
Robbanna
Minden szívben
Ami idebenn
Ahányszor csak
Meggyújtom a lángot
És újra
Érezni akarom
Mindazt a szenvedélyt
Ami ahhoz vezetett
Hogy
Minden láng
Kialudjon
Azt hiszem
Az én holnapom
Nem szól
Senkihez
Nem kiált
Hangos szavakat
És nem izzik
Már
Senkiért
Azt hiszem
Az én holnapom
Hamvába hullt
Mielőtt
Ragyoghatott volna
Hisz csak
Félszegen pislákolt
Egy csendes hajnalon
Hogy aztán
Elnyeljék
A múlt árnyai
Azt hiszem
Az én holnapom
Csak egy illúzió
Amit észre sem
Vesznek
Ezért
Int búcsút
Mindenki
A történet kezdetén
Címkék: vers 
Miért is
Hullanék
Hangtalan
Porrá
Miért is
Vesznék
A múlt ködébe
Hirtelen
Miért is
Pattana szét
A valóság
Szövete
Szappanbuborékként
Egyetlen pillanatban
Szavak nélkül
Nincstelen
Miért is
Olvasod
Ezt a néhány sort
Nélkülem
Miért is
Maradtunk
Újra
Egymagunk
Ha tehetném
Minden tüzet
Újra gyújtanék
Ami valaha
Céltalan
Kihúnyt
Ha tehetném
Minden gátat
Betapasztanék
Ami valaha
Titkon
Áttört
Ha tehetném
Minden csillagot
Az égre hintenék
Ami valaha
Büszkén
Ragyogott
Ha tehetném
Végre
Érted nyúlnék
És csendre
Inteném
A szíved
Nincs más hátra
Ragyogjunk
Végre szerelmet
Csak te és én
Hogy mindezt
Feledhessem
