Feilsmerés III.
Gyakran kapom magam azon
Hogy szinte ismeretlen emberek
Arcába bámulok
Amit aztán komikus ábrázattal
Viszonoznak
Ilyenkor alig egy pillanat alatt
Morajlik fel bennem
Hogy talán
Egy megfelelő alkalommal
Egy irgalmas senki
Mentőövet dobhatna
A nincstelennek
Mert egy biztos kéz
Szorítása
Épp, mint egy jéghideg korty
Szabaddá tehet
Hacsak nem ér
Váratlanul
Végül mindig visszakozom
Mert saját dicstelenségem
Mocsarába
Süppedve
Biztonságos mélységben
Sosem kell felmutatnom semmit
A megváltásért
Mások szemében
És ezért mindig
Hálát adok
-
2016.05.08. 20:20
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
