Barátomnak
Volt idő
Mikor
Nem kísértettük a sorsot
Fájdalommal vegyes
Őrülettel
Volt idő
Mikor
Nem szorongatta torkunk
A magány
Percekben mértük
Az órát
Órákban mértük
A percet
Végül elmúlt
S talán sosem tér vissza
Ahogy azok
A pillanatok sem
Mikor
Holdfénynél gitározunk
Egy diszkó ajtajában
(Ugye emlékszel?)
Vagy
Sörrel koccintunk
Boldog tudatlanul
Naívan
A felnőttlét kapujában
Csellengőn
Azon a rakparton
Micsoda idők voltak...
Alig fiatalon
Haraptuk ketté
Az életet
-
2016.05.03. 20:36
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
