Barátomnak

1401x788-gettyimages-113725529.jpg


Volt idő

Mikor
Nem kísértettük a sorsot
Fájdalommal vegyes
Őrülettel

Volt idő
Mikor
Nem szorongatta torkunk
A magány

Percekben mértük
Az órát
Órákban mértük
A percet

Végül elmúlt
S talán sosem tér vissza
Ahogy azok
A pillanatok sem

Mikor

Holdfénynél gitározunk
Egy diszkó ajtajában
(Ugye emlékszel?)

Vagy

Sörrel koccintunk
Boldog tudatlanul
Naívan
A felnőttlét kapujában
Csellengőn
Azon a rakparton

Micsoda idők voltak...

Alig fiatalon
Haraptuk ketté
Az életet

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr768683980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása