Vallomás
Érzem, hogy életem verse
Fortyog bennem
De olyan mélyre
Temették
A hétköznapok
A daltalan percek,
A némán átvészelt órák,
Mikor minden szóval
Megváltottam a halált
Mégis egyre szánom a múltat,
Pedig nem volt az
Olyan kíméletlen
Sőt
Egyenesen hiányoznak
Azok a titkos pillanatok,
Mikor öntudatlan
Öltem semmivé
Éveket
Haraptam a pillanatot,
Nyeltem egyik kortyot
A másik után
Soronként tömtem magamba
A múltat
És milyen jól tettem
Hisz olyankor
Senki sem győzhetett le
Még az a naív gondolat sem,
Ami azóta
Örökké
Magáévá tett
Hogy
Tulajdonképpen
Nincs itt semmi
Keresnivalóm
-
2016.04.03. 20:50
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
