Felismerés
És amikor
Eltemettek végre
Mindenki a nagy költeményt
Keresi majd
A romok között
De nem talál
Semmit
Ami
Kicsit is
Megnyugvást
Nyújtana
Pedig én
Esküszöm
Megpróbáltam
Boldog lenni
De sosem jutottam
Messzebb
Néhány utcánál
Mint amikor
Órára indultam
A sokat ígérő főiskolán
(Ez visz majd előre, fiam!)
De elcsábított
Egy körforgalom
És balra fordultam
Talán tíz éve történt
Egy árvízi töltés
Oldalában
Várt
A varázskocsma
Alig néhány percre
A kampusztól
És csak
Egyetlen sört ittam
Főiskolás éveim
Emlékére
Működött
Címkék: vers-
2020.09.25. 21:48
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
