Bölcsesség IV.
Ha látnád, amit én látok
Talán féltenél
Talán nevetnél
Rajtam
Pedig van valami
Megfakult
Ragyogás
Azokban a szemekben
Miközben újabb italt kérnek
És felednék
Ó, mennyire felednék
A magányt
De nincs kiút
Csak egy újabb napot temettek
Maguk alá
A hazugságok
Csak még néhány lelket vert
Láncra a sors
És mikor holnap
Felébredünk
Titkos szövetségben
Majd serényen hajtunk
Megint
Rabigába
Minden átkozott percet
Ami elől oly bőszen
Menekültünk
-
2017.08.29. 17:58
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
