Számvetés
Szóval ott voltunk mindannyian
A tegnap fiai
A holnap rabjai
Együtt üldözve
Egy elérhetetlen
Hazugságot
És csak kértük
Egyik sört a másik után
Hallgattuk egy halott világ
Dalait
Remélve, hogy egyszer
Valóra válnak
Igen, néha gyanúsan élveztük
Igen, néha fájt
De a szívünk mélyén reméltük
Hogy sosem növünk fel
És ha engem kérdeztek
Túl gyorsan is menekültünk
Mégis megtörtént
Most pedig
Harminckét évünk romjain ülve
Ugyanazt a csodát várjuk
De minden perccel
Egyre nehezebb
Elképzelni
-
2017.06.19. 23:50
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
