Vallomás II.
Életünk története
Bár felfedné magát
Bár ragyogna gyémántként
A szemeidben
Hogy minden mámorittas
Hajnalon
Érte nyúlhatnék
Hogy a zsebembe
Csúsztatva
Sosem feledjem
Hogy egyszer
Mi ketten
És csak mi ketten
Úgy hittük
Örökké
Feledhetjük
A magányt
Pedig
Voltak bizony
Néma percek
Mikor ígéret nélkül
Futottam
Míg a lábam bírta
Mérföldeket
Érted izzott
Társtalan a szív
Mégsem
Szított tüzet
Nélküled
-
2017.05.07. 22:39
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.