Talán

tornadoroad2.jpg

Ha nem hívom ki a sorsot
Talán sosem találkozunk
Én és a nemezisem
Egyetlen napba
Sűrítve
Mégis megtörtént

Így adódott
Félszeg dobbant
Közben a szív
Hisz így zajlanak
Ezek a magányos
Hétköznapok

Ekkor történt
Azon a hajnalon
A végtelent kergetve
Hogy a holnap
Már nem is tűnt olyan
Félelmetesnek

Hisz megragadtam
Mindkét karommal
És egyetlen mozdulattal
Ártalmatlanná tettem
Gyilkoljon ezentúl
Valaki mást

Majd dolgom végeztével
Elégedetten dőltem hátra
Büszkén trónolva
A semmin

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr1112349779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása