Talán
Ha nem hívom ki a sorsot
Talán sosem találkozunk
Én és a nemezisem
Egyetlen napba
Sűrítve
Mégis megtörtént
Így adódott
Félszeg dobbant
Közben a szív
Hisz így zajlanak
Ezek a magányos
Hétköznapok
Ekkor történt
Azon a hajnalon
A végtelent kergetve
Hogy a holnap
Már nem is tűnt olyan
Félelmetesnek
Hisz megragadtam
Mindkét karommal
És egyetlen mozdulattal
Ártalmatlanná tettem
Gyilkoljon ezentúl
Valaki mást
Majd dolgom végeztével
Elégedetten dőltem hátra
Büszkén trónolva
A semmin
-
2017.03.18. 22:35
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
