Hajnal
Hangtalan sikolyok
Között
Őrlődve
Ugyanabban
Az unalmas, kék szobában
Nélküled
Rettegve
Hogy a következő órák
Lehetnek
Az utolsók
Vagy talán reménykedve
Hogy mégis azok lesznek
De közben
A tegnap-szítta ujjak
Tollat ragadnak
Egy újabb
Céltalan
Fohászért
Hiszen
Bárhogy kérném
Úgysem hagyja el
Megtorlatlan
Gyilkos szó
A szádat
S ezek a sorok
Is a semmibe vesznek
Ahogy az éjjel
Minden
Egyes
Tétlen hajnalon
-
2016.11.13. 21:31
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr211958611
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
