Éjjel
Csendben leteszem a fegyvert
Álmatag sodródom a semmiben
A hideg vas talán harcolna még
Most mégis lemondón az ölemben pihen
S egy szonettet mormol szenvtelen
Mily hamisan esztelen
Egy erkélyen a halállal
Ősi, testetlen táncban
Marnak harcba egyre a sorok
Reggel úgyis egymagam fogok
Igába szállni,
S ha félne a tudat
Ne maradjon, ki utat mutat...
Rátalálok újra.
Címkék: vers-
2016.07.10. 22:43
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr648877424
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
