Ketten II.
Egymásban kerestük a választ
Miközben
Hatalmas csomagokat cipeltünk
A végtelenbe
De minden pillanatban
Mikor a szemedbe néztem
Nem számított
Hány percet utal
Még számunkra a sors
Csak sodort magával
Elnyelve a múltat
A folyónk
S mikor partot értünk
Hirtelen új holnap robbant
Ahol többé nem számított
Vihar sem perc
És az utolsó pillanatban
Mikor köddé olvadt a vonatod
S vele te is
Ott halt bennünk a remény
Ígérete
S újra tétován
Fogadtuk
Szerepünk
Életünk mozijában
-
2016.05.27. 21:35
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
