Ketten
Szóval megtennéd?
Igen.
De mégis...
Kértem, hogy ne szólj közbe.
Segíthetnék...
Hátráltatnál.
Mivel?
Ezek a szavak
Üresen csengnek
Önmagukban.
Miért?
Mert
Ahogy elkapnak
A kéretlen
Pillanatok
Végül
Csak az öntudatlan órák maradnak
Biztos menedékként.
És mi van,
Ha soha többé
Nem találunk
Megnyugvást?
Abban a percben
A láng a szívünkben
Örök hajnallá
Lobban.
-
2016.04.24. 20:40
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr678660448
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
