Emlékek

awesome-clocks-wallpaper-computer-816.jpg

Talán tizenkét éves lehettem
Mikor egy idegen férfi
Szavaira
Ébredtem
A konyhánkban tette a szépet
Anyámnak.

"Ugye köztünk marad?"
Kérdezte sírva tőlem
Még aznap éjjel
Én pedig szolgai módon
Nem mondtam ellent.

(Bár megtettem volna)

Évekkel később
Mintha megfordult volna
A világ
Hirtelen anyám lett az áldozat
S apám
Gyilkolta tovább
Ami sosem létezett.

Egy kislányt kellett volna megvédenem
Aki ártatlanul
Feltétlen
Szeretetével
Sem tudott utat állni a gyűlöletnek
Ami sárgán szivárgott át a falakon.

"Tisztában vagy vele, mit tett velem apád?"
Faggatott folyton
Józan pillanataiban
Mintha sosem tudtam volna.

Elérte,
Hogy túl a rémálmokon,
Borotvapengéken,
Vonatsíneken,
Marokszám tablettákon,

Szenvtelen tettem csak a dolgom
Nap nap után
Miközben más falak között
Éltem csak igazán.

De leszámoltam a múlttal
Míg a férgek lassan
Atrágták testemet
Mégsem
Értem
Igazán
Miért választottuk

Ezeket a céltalan éveket.

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr538574944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása