Emlékek
Talán tizenkét éves lehettem
Mikor egy idegen férfi
Szavaira
Ébredtem
A konyhánkban tette a szépet
Anyámnak.
"Ugye köztünk marad?"
Kérdezte sírva tőlem
Még aznap éjjel
Én pedig szolgai módon
Nem mondtam ellent.
(Bár megtettem volna)
Évekkel később
Mintha megfordult volna
A világ
Hirtelen anyám lett az áldozat
S apám
Gyilkolta tovább
Ami sosem létezett.
Egy kislányt kellett volna megvédenem
Aki ártatlanul
Feltétlen
Szeretetével
Sem tudott utat állni a gyűlöletnek
Ami sárgán szivárgott át a falakon.
"Tisztában vagy vele, mit tett velem apád?"
Faggatott folyton
Józan pillanataiban
Mintha sosem tudtam volna.
Elérte,
Hogy túl a rémálmokon,
Borotvapengéken,
Vonatsíneken,
Marokszám tablettákon,
Szenvtelen tettem csak a dolgom
Nap nap után
Miközben más falak között
Éltem csak igazán.
De leszámoltam a múlttal
Míg a férgek lassan
Atrágták testemet
Mégsem
Értem
Igazán
Miért választottuk
Ezeket a céltalan éveket.
-
2016.04.06. 23:09
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
