Hajnal II.
Meztelen hívogat a tegnap ígérete
Mit sosem kértem táncra,
Édes magányomban
Jól öltözötten
Szánalmunk romjain keringve
Elfeledett harcom törte meg a csend
Számíthatna a pillanat,
Ha újra bíznék benned
De többé sosem
Teszem meg
S ha újra találkoznánk
Mert meg fogjuk tenni,
Szembeköplek majd büszkén
De közben
Csak utálom önmagam
-
2016.01.06. 22:34
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.