Vallomás

Néha több a szónál, mit kérszDe megvallom, sosem félszEgyütt megvívtuk a céltalant Arcodba temetném arcomBár párnát dobnál, ha fázomMíg egyedül harcolom az arctalant Barátként kell fogadnunk a magánytS ha talpon maradsz odabennSzorítsd kebledre a végtelent Önként vetjük el a holnapotSenkit sem…

Címkék: vers
süti beállítások módosítása