Nincs kiút

Feneketlen rántasz magaddalMikor fagyba fúl a nyárCsak a boldog semmi várA hajnal íze könyörgi a mosolyom Nincs kiút, vágyaink tépi fel a magányS lassan elnyel a tájRagadj meg, ha fájÖnként dobtam tűzbe a holnapom Mit vesztek, ha nem kísérsz az égbeMi vár majd, ha sosem állok…

Címkék: vers
süti beállítások módosítása