Menekülés II.
Nyilván hülye ötlet volt
De mikor elindultam
Még nem éreztem annak
Pedig alighanem
Úgy festettem
Mint egy mobilizált
Hajléktalan
Aki minden cuccát
Egyszerre akarja
Magával vinni
Egy retkes biciklin
Hát igen
Talán a Télapó lehetett
Utoljára
Ennyire megpakolva
Én mégis ott bolyongtam
A töltésen
Azokkal a savanyú
Konzervekkel
És eleinte
Rettentő büszke voltam
Magamra
Persze azóta megtanultam
Hogy a menekülés
Mindig relatív
Történhet
Egy jól fűtött szobában is
Egyetlen pohárral
A romantizált verziót
Odakint
Meg örököljék a fiatalok
Szerintem
Rájuk is fér
-
2020.12.12. 01:16
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
